Az elmúlt egy hónap legnagyobb történése, hogy ismét kijött
hozzánk mama, amit a legnagyobb izgatottsággal vártunk. Legutóbb a nyáriszünet
gondatlanságában jött hozzánk, így gyakorlatilag együtt nyaraltunk 6 hetet.
Ezzel szemben most a csendes, téli (tudom-tudom, nem is annyira téli..)
hétköznapok várták. Én végig dolgoztam, Simon két hét után újra suliba járt, így
sajnos a valóban együtt töltött idő sokkal kevesebb volt. Próbáltuk a két-két szabadnapomat
mindig kitölteni. Eleinte nagy lelkesedéssel mentünk ide-oda. Megnéztük
Whangarei Quarry Garden botanikus kertjét. Azt hihetnétek, hogy télen nem
érdemes kertet nézni, de itt ilyenkor is számtalan fa virágzott, tele volt a
kert orchideákkal, Kamélia és Rhododendron fákkal. Meg is állapítottuk, hogy
ezt bármelyik évszakban érdemes megnézni, szóval biztos vagyok benne, hogy majd
nyáron is visszajövünk. Megmutattuk neki Waipu Cove gyönyörű kagylós tengerpartját,
és Mangawhai Heads impozáns szikláit. De hamar rá kellett jönnünk, főleg nekem,
hogy a két nap alatt muszáj pihennem is, mert különben nagyon nem akaródzik
bemenni dolgozni kedden reggel… Ebből tanulva sikerült pár békésen csodás
pillanatot is becsempészni a rövid szabad napokba. A kikötőnél naplementében
pezsgőzést már az elejétől kezdve terveztük, de ami a legjobb volt a teraszon
kártyázni, a gyerekekkel együtt, ameddig csak lehetett élvezni a délutáni nap
erejét. Újra és újra megjegyeztük, hogy azért eléggé élvezhető ez a helyi
télnek nevezett inkább tavasz. Munka után sokat jártunk tengerpartokra, a fiúk
pedig napközben élvezték, hogy mama még vevő a rengeteg kreatív jelmezkészítő
ötletükre 😊. Ismét találtak polipot, ami még mindig nagyon
nagy szám, megint felkirándultunk a Big Chair kilátóhoz, megnéztük Russellt
magasból, és Gergő rengeteg fát aprított fel tüzelőnek, láncfűrésszel… Minden morgolódást
visszaszívok, megérte elhozni 😊.
Születtek kisbárányok a szomszédban, annyira cukik, hogy nem
lehet megunni, és a pizza készítő tudományunkat is gyakoroltuk. Azt kell, hogy
mondjam, már elég jól megy. Nem tudom megunni a kéksajtos-körtés-mézes kombinációt,
de csináltunk most egy sülthagymás foccacciát is, amit különösen élveztem
másnap a munkahelyen ebédnek füstölt lazaccal 😊.
A munkával kapcsolatban nagyon sok izgalmas dologról nem
tudok beszámolni, de kezdem magam otthonosan érezni a helyen. Jó a kapcsolatom
mindenkivel, a nehezebb dió munkatársak is megkedveltek, hamarosan jön az
izgalmasabb nyári menü tervezés, és sikerült mindent megugranom abban a három
hétben amíg se a főnököm se a helyettesem nem volt. Nem vagyok beleszerelmesedve
a helybe, de szépen lassan elkúszunk a nyárig, ami meg nagyon nagy menet lesz.
De azért nagyon vártam ezt az egy hét szabadságot.
Suliban is elindult a Term3, gyakorlatilag félévnél járunk.
Kicsit átrendezték az osztályt, a nagyobbak feljebb kerültek, így újra kisebb a
létszám. Ilyenkor van az év második szülőije, amit itt goal setting-nek hívnak,
és a szülő-diák-tanár együtt átbeszéli az elért eredményeket és az új célokat.
Mennyivel emberibb ez, mint az otthoni 10 perces online beszámoló…Ugye arról múltkor
írtam, hogy Simon milyen iszonyat sokat fejlődött, és hogy most mennyire lelkes
az iskolai feladatokkal kapcsolatban. Így hatalmas meglepetés nem ért, de olyan
nagyon-nagyon jó volt hallani mennyire elégedettek vele. Megköszönték, hogy
kértem, hogy kapjon házit, mert sokat segített, hogy minden nap olvastunk
otthon. Azt hittem, hogy az írással gondok lesznek, mert – ahogy magyarul –
kiejtés alapján ír, de erre is azt mondták, hogy bárcsak minden gyerek ebbe az
irányba fejlődne. Hogy ír, sokat, mindent, ami csak az eszébe jut, és nem
zavarja, hogy vajon hogyan kell leírni. Ha felolvassuk fonetikusan, akkor
tökéletesen azt kapjuk, amit mondani akar. Szóval azt mondták, azzal ne
foglalkozzunk, olvassunk tovább, minden más jönni fog. Márk meg elkezdte énekelni
a maori énekeket, amiket az oviban tanul, és minden nap egyre több mindenre
reagál angolul. Szóval minden idegörlő és fárasztó nap ellenére nagyon büszke
vagyok rájuk.
Most ismét úton vagyunk, ezúttal egy hétig, és végre
kimozdultunk Northland és Auckland köréből. Mama utolsó hetét együtt töltjük 5-en,
és csupa izgalmas dolog történik. A fő úticél a síelés, de megálltunk útközben
Rotoruán és visszafelé megnézzük a Waitomo Glowworm barlangokat is. De ez az út
megér egy külön írást, szóval hamarosan jelentkezem!!
Még több kép:
