Bits and pieces

Most mér hetek óta gyűjtögetem a pillanatok mappába a képeket, apró momentumokat, amik kitöltik a mindennapjainkat. Hiszen olyan nagy történések most nincsenek.

Simon egyre kevesebbet siránkozik, hogy suliba kell mennie, és továbbra is minden nap jókedvűen jön haza. Kicsit beszélgettem a tanárával, aki elmesélte, hogy nagyon szépen fejlődik az angolja, egyre több mondatszerkezetet használ, és nagyon népszerű az osztályban. Sok barátja lett és kedvelik. Nagyon nagy megkönnyebbülés, hogy nem úgy jön haza a suliból, hogy éppen melyik "barátja" mivel szivatta. Múltkor elmesélte, hogy rászólt az egyik barátja (Omakiwi - igen ez a neve:-) mert véletlenül kinevetett (szerinte nem is) egy fiút, aki elesett. Nem tudom, hogy ez a hozzáállás az országra jellemző-e, vagy csak ezen iskolai gyerekeire, de nagy szerencsénk van. Készülünk a szülinapjára, az biztos sokat fog dobni majd a kapcsolatain. De ahogy telik az idő egyre jobban hiányoznak neki az otthoni barátok. És ezzel nincs egyedül…

Márknak még mindig nincs igazán beállt napirendje. Kínlódtunk a playcentre-rel is, mert napokig nem nyitották ki, beteg volt az üzemeltető csaj, de azóta kiderült, hogy titokban mindenki úgy megy és jön ahogy csak akar, már én is tudom a kódot a kulcsos dobozhoz, szóval hoppon már nem maradunk. Csütörtökön is egész délelőtt egyedül voltunk. De a változatosság fenntartása érdekében még mindig szeretjük. Ma megyünk megint playgroupba Márkkal, sütöttem chocolate chip cookiet, hogy kicsit elősegítsem a befogadásunkat😊. Kiderült, hogy megkapták a hiányzó támogatást, és szinte tuti, hogy kinyit az ovi következő tanévre! Ez nagyon nagyon jó hír, az még nagy változásokat fog hozni, ha Márk be tud szokni tényleg egy közösségbe, és én el tudok kezdeni munkát keresni. Aranyos, próbálja ismételgetni az angol szavakat, ha állatos könyvet nézünk, nem ellenkezik, ami mutatja, hogy kezdi érteni, hogy nem úszhatja meg... 

Mostanában kicsit ide is elért a rossz idő, így kevesebbet tudtunk strandra menni, de rájöttem, hogy az egyik kedvenc momentumom, amikor a délutáni fényben apály van a parton. Azzal egész egyszerűen nem tudok betelni. A hétvégén megkapták a fiúk az első szörf deszkájukat (Márknak egyelőre csak förf deszka😊), ami igazából body board. Hatalmas az öröm, főleg Simonnak, akinek jövőhéttől a suliban is elindul az úszás. Az még nem egyértelmű, hogy ez oktatás lesz-e, vagy csak medencézés játszóterezés helyett, de majd kiderül. A naplementés apálynál csak az éjszakai csillagos égbolt a lenyűgözőbb. Érdekes, egyelőre hihetetlen nosztalgiával tölt el, mint ha csak 10 évvel ezelőtt néznénk őket. Nem rég volt a novemberi telihold, mint megtudtam Hódhold, ami az északi féltekén a tél közeledtét jelenti, de a délin pont az ellenkezőjét, a tavaszt jelzi, az erők megújulását. Mindenesetre nagyon nagyon világos volt napokig éjszaka és gyönyörű volt. Állvány hiányában nem sikerült igazán fasza képet csinálni, majd jövőre... 

Örömömet lelem még néha a vacsikban is. Van egy doboz rák a mélyhűtőben, mellé spárga, vagy brokkolíni, azt mindig nagyon élvezem. Múltkor Simon azt mondta, úgy néz ki mintha étteremben lennék (ja, nyilván ezeket csak én eszem…), Márk meg elküldött az asztal legtávolabbi pontjára, mert szerinte büdös volt a vacsorám. :-D Csináltunk tócsnit is, meg Gergő már készül a lángosra is amikor legközelebb itthon lesz. Azóta is hoz haza néha vasárnap este osztrigát, az elég fasza :-)

Most úgy néz ki, hogy majd csak január felé lesz nyitva 7 napból 7-et az étterem, de ha december elejére feláll a teljes személyzet, amit most épít Gergő, akkor itt-ott le lehet majd csípni egy-egy hétvégi napot is. Hiányzik a 4-esben töltött idő. Nagyon várjuk mamát, aki egy hónap múlva jön. Második helyen a konténer áll :-) Elvileg december első vagy második hetére hozzájutunk majd a cuccainkhoz, az izgalmas pár nap lesz, az tuti. 

Addig meg second hand shoppokban (itt nagyon sok van) néha veszünk 1-1 játékot és eszközt. Szereztünk egy nagyon szuper új-zélandos puzzlet, meg egy 3D-s földgömb kirakót is. Az utóbbi leginkább nekem okozott örömöt, de a fiúk is le voltak tőle nyűgözve😊. A bunker építés továbbra is az egyik legnagyobb szám itthon, de az ugrató építés és kardozás/harry potterezés is segít elütni az időt. Egyre többet játszunk a teraszon, főleg majd mostantól, hogy lett végre terasz asztalunk is. Ennek nagyon örülök😊. Készülök a karácsonyra, cardboard DIY dekoráció a kulcsszó, ugyanis abból rengeteg van! Lesz majd kandalló meg minden, már csak azt várom, hogy megjöjjön pár festék és ecset, és nekieshessek a lakás kidíszítésének, hiszen 2 hét múlva már advent első vasárnapja lesz.

Kezdjük egyre jobban felfedezni a környéket, ezekről majd lesz külön írás, mert gyönyörű partokon és vízeséseknél jártunk, még így hogy csak 1-1 napunk vagy félnapunk van rá. Gergő megígérte, hogy erre már a videót is összevágja :-). A december nagyon izgalmas lesz. Megjön a konténer, felmegyünk megnézni a karácsonyi Aucklandet, lesz évzáró, megjön mama, berendezzük rendesen a lakást, szülinapi buli, torta sütést… ilyen mókák várnak ránk.

És szokásosan mégtöbb kép a mindennapokról:

Paihia - where land meets sea

Paihia a Bay of Island egyik üdülő városa, tökéletes megálló Auckland és a legészakibb látnivalók között. Anno mi is itt szálltunk meg és bár csak egy estét töltöttünk itt, de emlékezetes maradt a parti fish&chips-ezésünk és a sültkrumplira azonnal ugró sirályok. Ha nagy bevásárlás kell, akkor is ide jövünk kocsival, az kb 20 perc, de mégjobban szeretem, ha a gyerekekkel neki indulunk és gyalogkomppal áthajózunk Russellből. Ugyanúgy játszóterezünk, fagyizunk és strandolunk, mint Russellben, de egy kicsit mégis más, kicsit kimozdulunk és szinte mindig van új felfedezés vagy meglepetés.

10-20 percenként jár a komp, átér 15 perc alatt, ami pont arra jó, hogy kicsit gyönyörködj a vízben és az apró szigetekben. Na meg arra is bőven elég, hogy összevesszenek a fiúk, hogy fent ülünk, vagy lent az ablakoknál vagy hátul. De igazából mindenhol élvezzük az utat 😊

A város központjában köt ki a komp, hétvégén azonnal a nyüzsgésben találod magad. Hullámos padok, hétvégén kirakodó kézműves vásár, sétáló utca, kávézók, fagyizók és éttermek, igazi turista paradicsom. Mindig mondogatjuk Simonnal, hogy mama itt mennyire élvezné a vásárolgatást😊. Innen indul egy 10perces séta a parton, hatalmas kövek a járda mellett, amiken természetesen kötelező végig mászni. De ameddig Márk jön a sajtál lábán, én csöndben maradok. Ha apály van, akkor az út második felében a sziklamászást a következő szintre emeljük, és lent a parton, a vízből kilógó sziklákon mászunk végig strandhoz. Gyerek szemmel a világ legizgalmasabb dolga az apró kis medencékben rákok, kagylók és kis halak után kutatni, bevallom én is lesem, hogy találok-e kincset😊. 

Mire átérünk a partra már pont mindenki igényli, hogy letelepedjünk a piknik takarónkra és mindenki betoljon valami elemózsiát a fejébe. Nekem ez a kedvenc részem. 10 perc, amíg én ülök a pokrócon, és ők rohangálnak. Utána eszükbe jut, hogy a lélegzéshez is kell az egy méteren belüli társaságom, de az első 10 percben, csak hallgatom a tengert és élvezem a békét. Aztán pancsolnak, kagylót gyűjtünk, sziklát mászunk, fagyizunk, átöltözünk, játszóterezünk, és szépen lassan visszasétálunk. Még nincs elég meleg ahhoz, hogy csak úgy vizesen ott legyünk egész nap, de majd ha jön a nyár, akkor lesz az igazi. Már van egy kedvenc fish&chips-ezőnk, fasza a friss osztriga, a hal is, meg a fiúk hajlandóak voltak megkóstolni a rákot és a tintahal karikát, csak párat vettem, gondoltam úgyse eszik meg és akkor az enyém lesz az összes. Egy falatot nem ettem egyikből se, nekem csak a hal maradt... Mindezt a parton, kikötőben ülve, ahogy kell, a végén sirályokat etetve.

Itt a kikötő mellett van egy nagyobb füves terület, ahol - ha nem is minden hétvégén, de sokszor van valami happening. Amikor először mentünk át, akkor pont a tűzoltóság vonult fel játékokkal és bemutatókkal, azt hiszem nem kell részleteznem a fiúk izgatottságát. Nagyon jól bemutatta, hogy mi az értelme egy ilyen napnak. Otthon addig jutottunk a 7 évnyi tűzoltó és gyereknapok után, hogy tudjuk, hogy néz ki belülről egy ilyen autó. Itt volt szabaduló szoba, ahol egy sötét labirintusban kellett kúszva megtalálni a kiutat, de mielőtt bementek a gyerekek gondosan végig hallgatták, hogy mit kell tenni, ha megszólal a füstjelző (odakúszni az előre megbeszélt safe point-ra) és a végén pedig, hogy ott, hogy kell pontosan segítséget kérni. Aztán azt is láttuk, hogy mi történik, ha a konyhában lángra kap egy lábosnyi olaj, és mit ne tegyél ilyen esetben, érzékletes volt ahogy fellobbant a tűz, amikor vizet öntöttek rá. Az autó roncsból menekítésről lemaradtunk, pedig az engem is érdekelt volna. Volt tűzoltást imitáló akadályverseny, Simon nagyon ügyesen nyert is egyet egy nagyobb fiú ellen, és Márknak is segítettek végig menni rajta, még úgy is, hogy szegényem az eszközök nagy részét el sem bírja. De minden tűzoltó igazán kedvesen és lelkesen tette a dolgát, és bánt a gyerekekkel.

Olyan is volt, hogy egy kis oldtimer autófelvonulásba botlottunk, amit én legalább annyira élveztem, mint fiúk. Nem is annyira oldtimerek voltak, inkább extra autók, mert volt minden, ami itt különlegesnek vagy drágának számít. Range Rover, Aston Martin, Camaro, Thunderbird…. (Gergő mondta h mik voltak 😊).

Megtaláltuk a helyi suli játszóterét is, amit iskola időn kívül lehet használni. Elég fasza: van bicikli pálya, 3 különböző játszótér nagy mászókával, kicsiknek, nagyoknak, mindegyiken csúszka pálya. Amúgy, mint Russellben, itt is van a sulinak saját kinti medencéje, és még egy kis Hundertwasser sarok is volt, amitől egyszerűen csak nagyon szépen nézett ki az egész. Szóval, elég fasza volt, és így rögtön 3-mal növekedett az elérhető játszóterek száma.

Paihia egy rendszeres úti cél lesz a nyár folyamán, remélem sok izgalmas dologba botlunk még bele ott…

 Szokásosan, itt van mégtöbb kép:

Trick or Treat!!!

Hetek óta várják a fiúk a Halloweent. A Márknak már otthon megvettem a Póki jelmezt, nehogy dráma legyen, hogy itt nem tudom megszerezni. Abban se voltam biztos, hogy itt tartanak Halloweent, de tuti, ami tuti, póki jelmezzel indultunk neki a nagy világnak.

Aztán szerencsére kiderült, hogy itt is lesz Halloween és Trick or Treat is. Közös szervezésben, a suli előtt gyülekezik a csapat, mindenki, és onnan indul a séta. A városban nem nagy dolog a házak feldekorálása, szóval nem az vezette a menetet, hanem le volt beszélve az üzletekkel, hogy hol állnak meg a srácok cukorkáért. Szóval pókember már nagyon készült, és Simon is megszülte az utolsó héten, hogy fekete ninja akar lenni. Szerencsére a garázsban félredobott rengetek karton és hungarocell segített, hogy meglegyen a ninja kard, pár youtube videó meg hogy legyen dobó csillag és tőr is papírból. Egy kör a Warehouseba és szuper fekete ninja szettet dobtam neki össze, tényleg büszke voltam magamra ☺️.

Számoltuk vissza a napokat, miközben könyörögtem, hogy ne hordják szarrá a jelmezt a menet előtt. Csak egy kard esett áldozatul, odase… na eljött a péntek, Simont vártuk haza, Márk hatalmasat aludt, szóval nekem is volt időm kicsit megerőltetni magam, hogy átszellemüljek, aztán gyorsan jelmezbe bújtak a fiúk és siettünk vissza a sulihoz. Egészen nagy csapat gyűlt össze, páran felnőttek is jelmezben, gyerekek is mind izgatottan mutogatták egymásnak a kardokat, maszkokat, ruhákat. Simont innentől nem is nagyon láttam, vonult a többiekkel, aminek nagyon örültem. Márk eleinte nagyon bátortalan volt, de ahogy növekedett a cukorka mennyiség a vödörben, úgy stabilizálódott a mosoly az arcán. Ja, hát a vödör!!! Erre az utolsó előtti napig semmilyen boltban megvehető opciót nem találtam… de hát az én gyerekeim mégsem mehetnek szatyorral trick or treatelni… elég homemade megoldás lett egy narancssárgára festett papírpohárból, de az általam fonott fogantyúra dagadt a mellem 😄. De Gergőnek igaza volt, biztos, hogy semelyik másik anyuka nem foglalkozott ezzel ennyit, itt nem nagyon van megfelelési kényszere az anyukáknak. Zacskók, karton dobozok, bolti tök vödrök vagy sima homokozó vödrök, minden volt. Szóval a cukorkagyűjtésre visszatérve, nagyon élvezték a srácok.

Iszonyat jó hangulata volt, ahogy a nagy csapat vonult az utcán, mint valami sáska had, és mindenhol mosolyogva várták őket, valahol feldekorálva és jelmezben, valahol nem, de mindenhol készültek.

A menet vége a városban lévő Top Holiday park kertje volt, itt mindenki kapott jégkrémet, lehetett hot dog-ot enni, de ami a legjobb: a játszótér mellett volt egy nagy ugráló párna. Teljes volt az extázis. Márknak kellett egy kis idő mire bátorságot gyűjtött, de legalább kiugrálták a sok cukrot. Egy óra, és mindenki szépen lassan elpárolgott, nem volt gond, hogy nem lehet lelőni a bulit, így 6-kor mi is hazaindultunk.

Azóta nehéz napokat élünk, mert Márk cukorka utáni hisztijével kelünk és fekszünk, szó szerint, de talán kiürül pár nap alatt a cukor a szervezetéből 😄. De nagy élmeny volt, az biztos. Jövőre irány Auckland, ahol – mint most már tudjuk - brutál utca és ház dekorációk vannak…

Van még pár kép hogy lássátok a hanagulatot: