extraordinary together: Paihia - where land meets sea

Paihia a Bay of Island egyik üdülő városa, tökéletes megálló Auckland és a legészakibb látnivalók között. Anno mi is itt szálltunk meg és bár csak egy estét töltöttünk itt, de emlékezetes maradt a parti fish&chips-ezésünk és a sültkrumplira azonnal ugró sirályok. Ha nagy bevásárlás kell, akkor is ide jövünk kocsival, az kb 20 perc, de mégjobban szeretem, ha a gyerekekkel neki indulunk és gyalogkomppal áthajózunk Russellből. Ugyanúgy játszóterezünk, fagyizunk és strandolunk, mint Russellben, de egy kicsit mégis más, kicsit kimozdulunk és szinte mindig van új felfedezés vagy meglepetés.

10-20 percenként jár a komp, átér 15 perc alatt, ami pont arra jó, hogy kicsit gyönyörködj a vízben és az apró szigetekben. Na meg arra is bőven elég, hogy összevesszenek a fiúk, hogy fent ülünk, vagy lent az ablakoknál vagy hátul. De igazából mindenhol élvezzük az utat 😊

A város központjában köt ki a komp, hétvégén azonnal a nyüzsgésben találod magad. Hullámos padok, hétvégén kirakodó kézműves vásár, sétáló utca, kávézók, fagyizók és éttermek, igazi turista paradicsom. Mindig mondogatjuk Simonnal, hogy mama itt mennyire élvezné a vásárolgatást😊. Innen indul egy 10perces séta a parton, hatalmas kövek a járda mellett, amiken természetesen kötelező végig mászni. De ameddig Márk jön a sajtál lábán, én csöndben maradok. Ha apály van, akkor az út második felében a sziklamászást a következő szintre emeljük, és lent a parton, a vízből kilógó sziklákon mászunk végig strandhoz. Gyerek szemmel a világ legizgalmasabb dolga az apró kis medencékben rákok, kagylók és kis halak után kutatni, bevallom én is lesem, hogy találok-e kincset😊.

Mire átérünk a partra már pont mindenki igényli, hogy letelepedjünk a piknik takarónkra és mindenki betoljon valami elemózsiát a fejébe. Nekem ez a kedvenc részem. 10 perc, amíg én ülök a pokrócon, és ők rohangálnak. Utána eszükbe jut, hogy a lélegzéshez is kell az egy méteren belüli társaságom, de az első 10 percben, csak hallgatom a tengert és élvezem a békét. Aztán pancsolnak, kagylót gyűjtünk, sziklát mászunk, fagyizunk, átöltözünk, játszóterezünk, és szépen lassan visszasétálunk. Még nincs elég meleg ahhoz, hogy csak úgy vizesen ott legyünk egész nap, de majd ha jön a nyár, akkor lesz az igazi. Már van egy kedvenc fish&chips-ezőnk, fasza a friss osztriga, a hal is, meg a fiúk hajlandóak voltak megkóstolni a rákot és a tintahal karikát, csak párat vettem, gondoltam úgyse eszik meg és akkor az enyém lesz az összes. Egy falatot nem ettem egyikből se, nekem csak a hal maradt... Mindezt a parton, kikötőben ülve, ahogy kell, a végén sirályokat etetve.

Itt a kikötő mellett van egy nagyobb füves terület, ahol - ha nem is minden hétvégén, de sokszor van valami happening. Amikor először mentünk át, akkor pont a tűzoltóság vonult fel játékokkal és bemutatókkal, azt hiszem nem kell részleteznem a fiúk izgatottságát. Nagyon jól bemutatta, hogy mi az értelme egy ilyen napnak. Otthon addig jutottunk a 7 évnyi tűzoltó és gyereknapok után, hogy tudjuk, hogy néz ki belülről egy ilyen autó. Itt volt szabaduló szoba, ahol egy sötét labirintusban kellett kúszva megtalálni a kiutat, de mielőtt bementek a gyerekek gondosan végig hallgatták, hogy mit kell tenni, ha megszólal a füstjelző (odakúszni az előre megbeszélt safe point-ra) és a végén pedig, hogy ott, hogy kell pontosan segítséget kérni. Aztán azt is láttuk, hogy mi történik, ha a konyhában lángra kap egy lábosnyi olaj, és mit ne tegyél ilyen esetben, érzékletes volt ahogy fellobbant a tűz, amikor vizet öntöttek rá. Az autó roncsból menekítésről lemaradtunk, pedig az engem is érdekelt volna. Volt tűzoltást imitáló akadályverseny, Simon nagyon ügyesen nyert is egyet egy nagyobb fiú ellen, és Márknak is segítettek végig menni rajta, még úgy is, hogy szegényem az eszközök nagy részét el sem bírja. De minden tűzoltó igazán kedvesen és lelkesen tette a dolgát, és bánt a gyerekekkel.

Olyan is volt, hogy egy kis oldtimer autófelvonulásba botlottunk, amit én legalább annyira élveztem, mint fiúk. Nem is annyira oldtimerek voltak, inkább extra autók, mert volt minden, ami itt különlegesnek vagy drágának számít. Range Rover, Aston Martin, Camaro, Thunderbird…. (Gergő mondta h mik voltak 😊).

Megtaláltuk a helyi suli játszóterét is, amit iskola időn kívül lehet használni. Elég fasza: van bicikli pálya, 3 különböző játszótér nagy mászókával, kicsiknek, nagyoknak, mindegyiken csúszka pálya. Amúgy, mint Russellben, itt is van a sulinak saját kinti medencéje, és még egy kis Hundertwasser sarok is volt, amitől egyszerűen csak nagyon szépen nézett ki az egész. Szóval, elég fasza volt, és így rögtön 3-mal növekedett az elérhető játszóterek száma.

Paihia egy rendszeres úti cél lesz a nyár folyamán, remélem sok izgalmas dologba botlunk még bele ott…

Szokásosan, itt van mégtöbb kép:

...where land meets sea...