extraordinary together: 2 napos kitérő

Még itt se voltunk Új-Zélandon, de tudtam, hogy mikor mama meglátogat minket, akkor mindenképpen elmegyünk együtt a Cape Reinga világítótornyához. Ezt az utat megtettük 10 éve is ketten Gergővel, és a körülötte lévő látnivalók nagyrészét is láttuk már a fiúkkal, de ez nem enyhítette az izgalmat, amivel vártam, hogy visszajussak az ország legészakibb csücskéhez. Sok turista nem jut el ide, az aucklandi reptérről egyből délnek veszik az irányt, vagy ha fel is jönnek a Bay of Islands-ig már nem szánják rá a 3 órás odautat, hogy megnézzenek egy világítótornyot. Pedig, ha tudnák…

Szóval izgatottan vártam, és nagyon jóra sikerült megtervezni ezt a két napos utat. Igazából minden a látványról szól, így Gergő összevágott egy szuper videót, meg rakok majd be sok képet, de azért felvázolom merre jártunk.

Day 1.

Az első megálló a helyi Haruru Falls volt, amit mama még nem látott, és mivel útközben van nem igazán érdemes kihagyni, tökéletes felütése az útnak. Aztán egyből robogtunk tovább a Puketi Kauri erdőbe. Egy kis 15 perces boardwalk-on sétálgatva lehet gyönyörködni az erdőben. A kauri fák Új-Zéland egyik nagyobb természeti kincsei, ami mára védetté váltak. Régen elsősorba építkezéshez és hajókészítéshez használták, ugyanis nagyon nagyon magas, széles törzsű és egyenes fák, látva őket egyből a hosszú maori kenuk jutnak eszembe. Nagyon komplex ökoszisztémát tartanak életben ezek az erdők, több mint 200 fajjal, mindenhol nagy becsben vannak ma már. A legidősebb ismert fa több mint 2000 éves. Iszonyat jó hangulata van egy ilyen erdőnek, főleg tudván, hogy nem rejt semmilyen veszélyes állatot (mint mondjuk egy hasonló típusú erdő Ausztráliában van Amerikában). Kimondottan békével és nyugalommal tölt el itt sétálgatni.

Innen Mangonui felé vettük az irányt, elsősorban ebédelni, de előtte megmásztunk egy kisebb kilátót. Gyönyörű volt a kilátás a közeli strandokra és öblökre. A település híres Mangonui Fish Shopja szuper egy gyors ebédre, igazi kikötői fish&chips-ező.

Ide közel van Karikari félsziget, ahonnan elindulnak a rikító fehér homokos tengerpartok, és snorkellezni is szuper helyszín. Végül Rangiputa beach-en kötöttünk ki, Márkkal örömködve gyűjtöttünk kagylókat, amíg Gergőék snorkelleztek. Innen már csak a szállásunk volt a cél és hogy valami vacsihoz jussunk. Nagyon aranyos kis airbnb-t találtunk, ami egy avokadó ültetvény szélén volt, a háziak cuki kutyája fogadott minket meg egy gyönyörű naplepemente.

Day2.

Korán elindultunk, hogy minél hamarabb (lehetőleg a nagy meleg előtt) odaérjünk a Cape Reinga világítótoronyhoz. Gyönyörű út vezet fel a legészakibb csücsökhöz, ahol összeér nyugatról a Tasman-tenger és keletről a Csendes-óceán. A Tasmán-tenger partját itt már a 90 Miles Beach széles homokos tengerpartja kíséri, az óceánt meg sokáig a fehér homokos partok, aztán szabdalt kis öblök. A keskeny földnyelv a legspirituálisabb hely az országban, ahonnan a halott Māori lelkek elhagyják az országot, a tengerbe ugranak a több mint 800 éves pōhutukawa fa gyökereiről, hogy visszatérjenek szülőföldjükre, Hawaikiba. Maori nyelven Te Rerenga Wairua, szó szerinti jelentése: a hely, ahonnan a lélek távozik. Nem csak a látványa egészen különleges, hanem az egész hely atmoszférája is. 10 évezzel ezelőtt nyomot hagyott a lelkemen, most mikor idefelé tartottunk, szó szerint izgultam, hogy végre újra itt vagyok. Bárki jön majd hozzánk látogatóba, ide elhozom, az biztos.

Innen a gyerekek számára izgibb program következett: megint mentünk a Te Paki hatalmas homokdűnéihez szörfözni. Zseni, amennyire a gyerekek élvezik a homokban hempergést. Sajnos Márk bukott egy nagyot Gergővel, és szegénykének mindene telement homokkal, ez kicsit megviselte, de remélem elmúlik a trauma legközelebbre. Én mamának szolgáltattam társaságot, így „sajnos” kihagytam a mászást és csúszást, de megfogadtam, hogy legközelebb leküzdöm lustaságom és márk csúszó társa leszek.

Innen ismét egy tengerpart volt a cél, hiszen muszáj lemosni a homokot magunkról, és hát mamának meg látnia kellett a Rarawa beach fehér homokos széles partját. Olyan jó volt a víz, hogy még Gergő is bejött fürdeni, és még ráját is láttunk, szóval megint extra élmény volt. Kitartottunk még Pukenui-ig ahol az első lehetőség van ebédelni: megálltunk egy híres pite árus tákolmánynál, ahol tényleg az eddigi legjobb pitét ettük. Simon a pitéhez még nem, de a sausage roll-hoz már felnőtt, márk meg real fruit ice creammel vigasztalódott. De már annyira ki volt merülve, hogy a kocsiban fagyival a kezében aludt el, mama reflexének köszönhető, hogy nem landolt az ölében😊.

Gyönyörű volt minden ebben a két napban. Olyannyira, hogy órákig agyaltam hogy az utolsó szabad hétfő-kedden hova mehetnénk még el. Ki is néztem Coromandel félszigetét Aucklandtől délre, de sajna ez túl messzire van egy éjszakai megállóval… de hajózni elvisszük mamát Urupukapuka szigetre, az is szuper lesz 😊

Élvezzétek a képeket és a videót (mindenképpen hanggal nézzétek!!)

Kauri Forest Walk: