extraordinary together: Nyári szünet

Ott tartottunk, hogy egy héten belül megjött mama, Simonnak szülinapja volt és a karácsony is elérkezett: így indult a nyári szünet. Ami otthon a pokrócban begubózás, vörösbor iszogatás, télikabátok és kesztyűk időszaka, az itt a strandok, kirándulások és fagyik ideje.

6 hétig tart a nyári szünet (anyukák, ne hüledezzetek, hogy mennyivel könnyebb 1,5 hónapot kitölteni, mint 2,5-et, a különbözetet itt is megkapjuk csak évközben 3x18 nap szünettel…), aminek az első két hete észrevétlenül röppent el karácsony után. Az esősebb vagy kevésbé strandolós napokat legózással, én számfestővel és az új játékokkal töltöttük, és ha az idő engedte, felfedeztünk mindent újra mamával a környéken. Jézuska hozott a fiúknak egy nagy trambulint, az nagy kedvenc lett. Aztán a január a meleget is meghozta a helyi nagy turizmus dömpinggel együtt. Az eddig csendes, nyugodt kis Russellünk felpezsdült, tele lettek a parkoló helyek és ellepték a várost a turisták. Amikor csak tehettük mentünk a strandra, a Long Beach lett a törzshelyünk. Jeges kávék, rákolló keresés, labdázás, snorkelezés, és egy szerencsés rája les, így teltek a mindennapok. Mikor Gergő szabin volt akkor horgászni is eljutottunk párszor, ugyanis a jézuska azt is hozott a fiúknak. Hát a büszkeségüket nem sértve inkább nem számolok be a sikerességről, még van hova fejlődni… :-D

Nagyon vártuk a két napos Farnorth túránkat, amiről már be is számoltam. Annyira jó volt utazni, hogy egy napig agyaltam és számolgattam, hogy a köv szabad hétfő-kedden, amíg még itt van mama, hova mehetnénk el… Még jó, hogy a nagy tervem, Coromandel túl messzinek bizonyult, ugyanis Ausztrália után Új-Zélandot is elérte egy nagy ciklon, aminek köszönhetően 4 nap alatt annyi eső esett lett, mint 4 hónap alatt kéne. Így leírva is sok, de mégsem hangzik annyira drámainak mint, amilyen volt itt az északi szigeten. Mi szerencsések vagyunk, egy dombtetőn lakunk, így nem érhetett minket baj, de rengeteg helyen kiáradtak a folyók, víz alá kerültek települések, útszakaszok, földcsuszamlások taroltak le kempingeket, életeket is követelve. A 4 nap esőből volt egy nap, amikor reggeltől estig, ugyanolyan iszonyatos intenzitással esett az eső. A papírvékony faházban amúgy is minden szél és eső hangos, de az egész napos vízözön nem csak iszonyat zajjal jár, de félelmetes is. Valahogy itt érezni, hogy milyen pusztító ereje tud lenni a természetnek.

Egy hét erejéig szerencsére még visszatért kicsit a nyár mielőtt mamától el kellett volna köszönnünk. Valahogy az utolsó 1-2 hét sokkal gyorsabban telt el, mint az eleje. Megnéztük végre Russell kisebb túraútvonalait is. A Flagstaff Hill Historic Reserve a város feletti dombon van, a Waitangi szerződés megkötésekor itt húzták fel először az egyesül törzsek zászlaját. Nagyon jó kilátás van innen a városra, lehet látni a kikötőt, Simon suliját és minden utcát, amiken mindennap járunk. Felsétáltunk a Big Chair-hez is, ami szó szerint egy hatalmas fa szék, gyönyörű kilátással. Ebben az volt a legjobb, hogy Márk is teljesített a kb 40-50perces túrát Gergő nélkül, aki nem volt ott, hogy cipelje. Szóval nagyon büszkék voltunk rá :-D

Január végén sokat készültünk Márk szülinapjára is. Kérésének megfelelően itthon tartottuk a bulit, és csak két vendéget hívhattam meg :-D. Egyelőre nem nagy társasági lény szegényem, de elfogadta a vendéglistámat, ami igazából minden olyan ember és család, akikkel kicsit jobban megismerkedtünk az elmúlt hónapokban. Természetesen pókember témában kellett mozognom, így miután levittük az összes asztalunkat és székünket a kertbe, felkerültek a piros-kék lufik és beüzemeltük a karácsonyra kapott pizza kemencénket is. Nagyon jó érzés volt, hogy ennyi ember eljött a kedvünkért, és hogy nagyon baráti hangulatban telt. Márk a mai napig emlegeti, hogy milyen jó volt a szülinapja…

Mama gépe csütörtök este szállt fel Aucklandből. Aznap délelőtt még strandoltuk egyet, hogy elbúcsúzzon a Long Beachtől, majd ebéd után felkerekedtünk Auckland felé. Útközben Orewa Beachen tartottunk egy fagyinyi megállót. Ez már Aucklandhez közel van, sokan ingáznak innen, iszonyatosan teleépített az egész környék, hatalmas lakóparkokkal. Nagyon nyaraló város érzete volt, rengeteg emberrel, sok-sok szolgáltatóval. Amikor anno, 10 éve átmentünk a városon a part mentén, nagyon nem ez az élmény maradt meg…

Innen egyből a reptérre mentünk, hogy mama jó helyre tudjon becheckolni. Nehéz volt hat hét után elköszönni. Olyan könnyű volt az együtt töltött idő. Nyilván nagyon nagy segítség volt a mindennapi teendőkben, hogy nem egyedül kellett az összes étkezésről, mosásról, takarításról gondoskodnom, de ennél sokkal többet jelentett, hogy a magányomat is megszüntette. Engedtem, hogy erre a 6 hétre hatalmába kerítsen az a segítség és könnyítés, ami tudtam, hogy csak egy ideig tart, és mindemellett nagyon jó volt újra együtt lenni. Szóval hálás vagyok, hogy ez neki és nekem sosem volt gond, és olyan kapcsolatunk van, nem csak velem hanem Gergővel meg a fiúkkal is, hogy még egy lakásban sem gond a 6 hét folyamatos együtt töltött idő. Szóval Simonnal megkönnyeztük a búcsút Aucklandben…

Gondoltam másnap legyen valami figyelem elterelés, így elmentünk a Sea Life-ba, ami Auckland Mission Bay kerületében van. Nagyon-nagyon tetszett a környék, mint kiderült, az egyik legdrágább környéke a városnak, jól kinéztem magamnak :-D. De bármennyire is nagyon tetszett, nem éreztem azt, hogy le akarnám erre cserélni a kissé eldugodtabb, csendesebb kisvárosi életet.

Szóval SEA LIFE Kelly Tarlton's Aquarium. Kb másfélszer akkora, mint otthon a Tropicarium. Gergő kételkedett, hogy megéri-e, nem-e túl lepukkant-e, de nagyon nem bántam meg, hogy elmentünk. Amit én a legjobban vártam: itt van a déli félteke legnagyobb szubantarktiszi pingvinkolóniája és itt működik Új-Zéland egyetlen Teknősmentő Központja is. Több fajta cápa, hatalmas ráják, sok-sok teknős, és rengeteg egyéb tengeri állat. Nagyon-nagyon jó volt, és a figyelmünket is elterelte. Aztán haza jöttünk, mert következő héten kezdődött a suli.

Elindult a február, a nyár csendesebb időszaka, és ezzel együtt a következő tanév is. Sajnos a várva várt napköziről továbbra sincs más hír, mint hogy a papírokat várják, és a Term 1-ra tervezik a nyitást (Febr 2 - Ápr 2). De ennyi… Nagyon nem akarnék még egy évet elpazarolni Márk angoltanulása és munka nélkül, így megpróbálunk valami alternatív gyerekfelügyelet után kutatni. Itt nagyon elterjedt, hogy ha az embernek van egy üres szobája, akkor pár hétre-hónapra kiadja munkáért cserébe. Írtam minden létező Au Pair csoportba, hogy napközbeni játszótársat keresünk Márk mellé, de még semmi… na mindegy, próbálkozunk, és bízom benne, hogy 1-2 hónapon belül valami változás csak lesz. Márknak el kell kezdenie valahogy szokni az angolt, én meg szeretném, ha elkezdődne a munkaviszonyom, hogy egy lépéssel közelebb kerüljünk a letelepedéshez. Előttünk áll 5 hónap otthoni látogató nélkül. Ideje újra felvenni a kesztyűt, barátkozni, beilleszkedni, menni előre…

Képekben jön sokkal több apró pillanat a nyarunkból:

Kerikeri karácsonyfája a kedvenc lila virágú fámmal

Számfestőm a fiúkról :-) Szerintem ha mama nincs itt több hetet, sosem fejezem be :-D

Simon is kapott egyet, de a kezdeti lelkesedés később alább hagyott..

Így ünnepeltük a szilvesztert <3

Azok a horgászások... proseccoval a kézben mindig jobb, de eddig ilyen csak egyszer volt :-D

...de Simon lelkesedése töretlen!

Nem csak a mólóról, hanem a szikláról is próbálkoztunk

A legzsúfoltabb nyári napon is max ennyien voltak, de az előtte megszokott csendhez képest, nagyon sok volt :-)

Simon nagyon profi lett body boradban

Márk meg homokvár építési lázban volt pár napig

ezt az egyet nem engedtem h lerombolja...

Az a bizonyos rája les, kettőt is láttunk, hosszú ideig, nagyon-nagyon menő volt

Márk minden alkalommal megszállottan rék páncélt keres, és nagyon boldog ha talál :-)

ha olyanok a hullámok, akkor mindenki előveszi a body boardokat...

A vitorlás események mindig nagyon jól néznek ki

Mama és az esti mesék...

Krumplis pogácsa Zsuzsa néni receptje nyomán, nagyon nagy sikere volt :-)

Hogy legyen még egy kis haza íz, kifli is készült, de nem tudtam eleget sütni :-D nagyon jól sikerült a második verzió...

A bunker építés még mindig nagy kedvenc... a fiúknak...

Néha ilyen is van, de csak már percig tart :-D

A trambulin őrület amit folyamatosan dokumentálnom kell, ezek ilyen képem van :-D

Mamával is felsétáltunk a Tapeka point-hoz

Ez a kertünkben van, imádom az összes hibiskus bokrot, elképesztően varázslatosan a több tenyérnyi méretű virágok

és a naplementéket még mindig nem lehet megunni...

Kilátás a Flagstaff Hillről, ez Russell

ez meg a Tapeka városrész

Russell Warf

És randiztunk is egyet Gergővel, a Tapekán naplementét néztünk

a kedvenc házam a városban

és még egy nagyon izgi tűzeset is volt, felbolydult tőle az egész város. De menő volt h pár perc alatt kijött az összes tűzoltó

French Coffee House, nagyon cuki kávézó, gyönyörű kerttel

A kedvenc fám, lila virágokkal

Big Chair

Eljött a szülinap is :-)

És a várva várt póki háló kilövő kesztyű

és a kívánság reggeli

Ez is elég jól sikerült :-)

Itt ilyen az évnyitó :-)

ez nagyon fasza lett...:-)

a szomszéd öbölben van egy kis sziget amit csak apálykor lehet megközelíteni, és nagyon fasza a kilátás az egész környékre

és találtunk egy madár kolóniát is

Meg egy ilyet is. Eredetileg azt gondoltuk h bálna csont vagy ilyesmi, de a google search szerint a kihalt Moa madárnap egy lábujj csontja. Ha ez igaz, akkor az iszonyat menő