extraordinary together: road trip szülőkkel @NorthIsland

A munka utolsó hete hatalmas izgalmakkal telt. Csomó, utazás előtti teendőnk volt, beszerezni kellékeket, kocsit szervizbe vinni, a lakást összepakolni, és mindeközben bennünk volt az izgalom, hogy jönnek szüleim és újra úton leszünk. Ezzel együtt búcsút kell mondanunk pár embernek, akiket megkedveltünk. Nem akarok belemerülni érzelmileg, de megható volt, ahogy elköszöntek tőlünk, pedig csak három hónapja ismertek minket. Az ajándékokról nem beszélve úgy tűnik tényleg hatással voltunk pár emberre, és őszintén megkedveltek minket, ahogy mi is őket.

Na de elég a kesergésből, a búcsú utáni nap végre útnak indultunk, immár négyen a kocsiban! Mamiék érkezésének napján az egy hete tartó ragyogó napsütés természetesen esőbe fordult, ami végig követett minket majdnem az egész északi szigeten… Sajnos a programon nem nagyon tudtunk változtatni a fix szállások miatt, így az első nap Coromandel félszigetét autóztuk körbe esőben és ködben. Így is szépek voltak a partok, és néha 1-1 folt kitisztult, de csak annyira, hogy lássuk, milyen csodás is lenne szép időben. Wangamata városában aludtunk, ahol mamiék is konstatálták, hogy tényleg minden bezár 4 után. Miután azért sikerült kellemes kis vacsizásra alkalmas helyet találni megkoronáztuk az estét a szállás teraszán található jakuzzival. Nem zavart minket az eső és a hideg, a meleg hab és a közben kortyolgatott 2012-es Villa Maria Reserve Riesling abszolút boldoggá tette az szürke, esős napot.

Másnap ugyanilyen szakadó esőben indultunk el a nem rövid napi programnak: Waihi – Rotorua – Taupo. Az első megállót, Waihi Beachet csak mami kedvéért raktuk be a programba, hogy tudjon kagylót szedni. Fújt a szél és esett az eső, de azért egy zacskónyit így is összegyűjtöttünk. Szerencsére mire Rotoruához értünk kicsit enyhült a dolog, így maradtunk a programoknál: Hamurana Springs, Kuirau park és Wai-O-Tapu Wonderland. Ez előző utunk során mindháromról írtam részletesen, így most ezzel inkább nem húznám az időt, de szerencsére mamiéknak is éppannyira tetszett minden, mint nekünk. Eddig ismerős terepen jártunk de Rotorua határait elhagyva nekünk is miden új élmény volt. Mielőtt beértünk Taupo-ba, hogy elfoglaljuk az aznapi szállást a szokásos módon körbenéztem a GPSen, hogy van-e az út menténk look out vagy valami izgi és rátaláltam a Huka vízesésre. Mint kiderült innen ered a Waikato folyó a Taupo tóból egy gyönyörű, hihetetlenül kék, sebes patakként. Tényleg nem láttam még folyóban ilyen színeket és egészen szédítő volt amilyen sebességgel zúdult a víz. A Taupo tó látványa sem rossz, a szállásról gyönyörű kilátással és tiszta éggel köszöntünk el a naptól.

Másnap egy kicsit sétáltunk a tóparton, átmentünk a városon, de már robogtunk is tovább, hiszen a következő megálló Napier és Hastings városa, a Hawkes Bay borvidék. Sajnos nem volt sok időnk kiélvezni a borászatokat, mert még aznap Wellingtonba kellett érnünk, hogy ott is sétálhassunk kicsit, de azért nem hagyhattunk ki pár borászatot. 1-2 kóstoló után, a Villa Maria másik tulajdona a Vidal birtok éttermében ebédeltünk, hogy megnézzük mivel is hasonlítgattak minket össze oly gyakran. Az ebéd finom volt, a borok jók és valóban egy fokkal mást akar nyújtani, mint az Aucklandi Café, de azért a lenyűgözőtől is messze volt. A nap csúcspontja abszolút a végcél, az északi sziget legdélebbi városa, Wellington volt. Nem csak azért gyönyörű, mert víz veszi körül, hanem maga a város is nagyon hangulatos és kreatív. Az ország fővárosaként valóban nyüzsgő az élet, de nem olyan hatalmas és személytelen, mint Auckland egésze. Sajnáltam, hogy csak egy sétányi időnk volt, de korán le kellett feküdni, mert másnap nagy nap következett: reggel 8-kor indult a kompunk a Déli szigetre a Marlborough Sounds-ot átszelve…

Mikor az utazást terveztük sajnáltuk, hogy csak 4 nap jutott az északi szigetre, de mintha a sors is érezte volna, hogy vágyunk nagyon délre, mert nem volt valami kegyes velünk még ezen a négy napon sem. A szürke felhők gyakorlatilag végig kísértek minket, a csapat is még összeszokóban volt, mamiék a jetlaggel küzdöttek, mi meg próbáltunk áthangolódni munkáról az utazásra. Az északi szigetet elhagyva ezek a szószerinti és képletes felhők eloszlottak, gyönyörű helyek és mégszuperebb élmények vártak minket…

A szokásos még többért katt: