extraordinary together: Berendezkedés

Ott tartottunk, hogy leszálltunk Aucklandben. Mikor foglaltuk a jegyet és a szállásokat, egy pillanat alatt összeállt az időzítés: 3 éjszakát töltünk Aucklandben, így van 2 teljesen napunk minden elintézendőre, majd pénteken, 10-én délelőtt elindulunk Russellbe, hogy berendezkedjünk egy hétvége alatt, és Gergő hétfőn elkezdhessen dolgozni.

Az elintézendők: 2 autó, bank kártyák, nekem telefon előfizetés, és az üres házba szükséges kellékek megvétele. Plusz mindenképp meg akartunk Gáborékat látogatni Hamiltonban, mert innen csak egy órányira voltunk tőlük, Russell már messzebb lesz. Leírok pár uncsi részletet is, hátha valakit érdekel, hogy ezek, hogy működnek itt. Az első és legfontosabb, hogy autót vegyünk, hogy ne kelljen Auckland csúcsforgalmában taxizgatni. Gergő már hónapok óta bújta a Trademe oldalt (ez a helyi Jófogás mondjuk) és tudtuk, hogy kb mit akarunk. Ott töltöttünk 2,5 órát a kinézett kereskedésben, végül kicsit többet költöttünk, mint gondoltuk, de elégedetten jöttünk el: meglett egy 7 üléses Odyssey, amit akartunk, meg nekem egy másik Honda Shuttle, ami nem is olyan régi, és tök jó vezetni. Biztosítássokkal együtt 2ezer dollárt fizettünk (kb 4M ft), ott helyben a kereskedésben átírták a nevünkre, az ég világon semmi egyéb teendőnk nem volt és nekiindultunk a jobb oldali forgalomnak immár a saját autónkkal.

Minden mást is elintéztünk: lett számom, Gergőnek céges, mindkettőnknek korlátlan az adatforgalma (szóval végtelen mennyiséget tudunk majd video chatelni :-D), már az új-zélandi ANZs bankkártyánkat használjuk és - bár két körben - de a lakás alapvető kellékeit is megvettük. Itt ez egy könnyebb kérdés, van 2-3 márka ahol hasonlóan az IKEA-hoz mindent meg tudsz venni, sőt annál még többet is, a legolcsóbb a Warehouse, de decemberben nyílik az IKEA is. A matrac kérdés nehéz volt, hogy ne legyen egy vagyon, el is tudjuk rögtön vinni, és kényelmes is legyen, de Gergő kutató munkája mindig meghozza a megoldást, így ezt is megugrottuk.

Utolsó délután lementünk Hamiltonba, hogy találkozzunk Gáborékkal. Majdnem lemondtuk, mert megcsúsztunk az idővel és nagyon-nagyon fáradtak voltunk a yetlagtől, de végül nagyon jó volt barátokkal találkozni. Simon azonnal barátkozott Attilával, a kisfiúkkal, aki nem beszél magyarul, és tök jól elvoltak. Láthatóan feltöltötte ez az élmény, kivirult, mintha magabiztossággal töltötte volna el.

A mellett, hogy nagyon végrehajtó üzemmódban voltunk végig Gergővel, tele listákkal és teendőkkel, nagyon meg is terhelt mindenkit a yetlag. Nem gondoltam volna. Az alvási etapok pont jól jöttek ki, nem volt gond nappal ébren lenni, este elaludni, de éjjel nagyon rosszul aludt mindenki. Simon az első 2 éjszaka ébren volt 2-4 között, így nyilván mi is. Én kicsit jobban hozzá vagyok ehhez szokva, de Gergőt eléggé megborította. A gyerekek hősiesen (inkább nyavajogva és rosszalkodva) viselték a sok kötelező programot, nehéz volt türelmes maradni, még úgy is ha az ember tudja, hogy okkal vannak megőrülve. Mindegy, tudtuk, hogy az átmenet hamarosan elmúlik, és kicsit minden lecsillapodik ha megérkezünk Russellbe.

Péntek reggel mindkét autót megtömve holmikkal, matracokkal, ágykerettel és 8 bőrönddel indultunk neki Northlandnek. Ahogy haladtunk kifelé a városból, csökkent a forgalom, oldódott a feszültség és az extra figyelem – csak meg kell szokni ezt a jobb oldali közlekedést – szépen lassan kizöldült minden és még a nap is kisütött. Fellélegeztem, és hagytam, hogy átjárjon a látvány. Na meg persze pont a Whole new world szólt a youtube lejátszási listámon, így végre sírni is tudtam egy nagyot, jól esett. Úticélunk: Russel, Bay of Island – Northland régió.

Sok turista kihagyja ezt a részt, evidens Aucklandtől délre elindulni, ahol a sok izgi, geotermikus vagy hobbitos látni való van, de nekünk Gergővel az egyik legemlékezetesebb élmény maradt az országnak ez a része. Subtrópusi a klíma, most tavasz közepén van 18-22 fok attól függően h süt-e a nap, nyáron 30-35 ami az óceán közelsége miatt sokkal elviselhetőbb, télen pedig 10 fok körül, sok esővel. Buja növényzet, élénk zöld dombok, birkák, tehetnek és homokos partok. Nyugatra a Tasman-tenger, keletre a Csendes-óceán a kettő között kb 1-3 óra a távolság, olyan 80-100 km, attól függően, hol vagy. Ahogy haladunk fel az északi csúcs, Cape Reigna felé, szűkül a földnyelv, és egyszer csak összeér a tenger és az óceán. De erről majd írok később, mikor megnézzük a fiúkkal. A Bay of Islands régió a Csendes-óceán partján fekszik, 144 kis sziget alkotja. Kedvelt nyaraló helye a helyieknek, mert Aucklandtől csak 3 órányira van. Russell kisvárosa - az első telepes város - egy kis félszigeten fekszik, amit komppal (vagy nagyon nagy kerülővel murvás úton) lehet elérni a szárazföldről. Gazdag kis üdülő város, körbe véve dombokkal és öblökkel. Két komp van, egy gyalogos Russell – Paihia városa között, és egy autós Okiato és Opua között. Mi a félszigeten lakunk, hogy Gergőnek kevesebbet kelljen ingáznia, 13 percnyire a munkahelyétől. Egészen máshogy érzékeljük itt a távolságokat, ugyanennyit kell autózni mondjuk BP-en otthonról a Simon sulijáig, de itt vezetés közben valahogy többnek tűnik, vszínű a kanyarok és meredekségnek köszönhetően. Történelmileg fontos ez a régió, itt írták alá a Waitangi szerződést, amiben elfogadták a maorik az angol fennhatóságot. A mai napig ez az egyik legnagyobb nemzeti ünnepük, és megtelik az egész régió amikor jön a Waitangi day.

A komp nem olcsó mulatság, még lakossági kártyával is mondjuk 2500 ft egy oda-vissza út, szóval az ember azért végig gondolja a logisztikát, hogy mikor merre megy. Megtaláltuk a házat, nagyon kedvesek, akiktől béreljük, és sokkal jobb minden, mint a képeken. Jól van szigetelve, így egyelőre csak hajnalra hűl ki, minkét oldalt látjuk a vizet, és bár kicsik a hálószobák, de mindenkinek van helye. Első 3 éjjel egy szobában aludtunk négyen, de tegnap berendeztük a fiúk szobáját együtt (egyelőre még csak a két matraccal, mert minden más a konténerben jön😊 ) és ma már ott ébredtek. Megkapták a beígért hatalmas Hotwheels Ultimate garázst, kipakoltam az összes bőröndöt, lett étkezőnk és tegnap már a hűtő is megjött. Szóval szépen lassan összeáll minden, decemberig üzemelünk kicsit üresnek tűnő lakásban, de legalább annál jobban várjuk majd, hogy megérkezzen a konténer és valóban berendezzük az otthonunkat. Vasárnap, Gergő munkája előtti utolsó nap, végre nem a teendőink lástájával voltunk elfoglalva, hanem csak élveztük a helyet. Autóztunk a félszigeten, megnéztük az éttermet, bementünk Russellbe és élveztük a várost. Simon a mólón azonnal összebarátkozott egy idős horgászó párral, és fogott is egy halat😊 Megkerestük a homokos partot, ami gyönyörű és ebédeltünk a szomszéd borászatban.

És kezdünk tényleg jól lenni. Még nem tudom milyen lesz itt élni, de itt lenni nagyon jó. Még felhős időben is 😊. Nyilván sokmindenért izgulunk még. Gergő rég kezdett új munkahelyen, és ez egészen más, mint a Felix. Simon egyszerre izgul és fél, hogy milyen lesz a suli, és ettől sokszor megbolondul, de próbálunk többet beszélgetni. Vagy nagyon jól eljátszanak egymással, ami leginkább közös rohangálást és kiabálást jelent, vagy ölik egymást, de azt hiszem ez otthon is így lenne. Kezdünk lelkileg megnyugodni egy kicsit, és kialakítani a mindennapi rutinokat. Nekünk még van egy hetünk itthon hárman, Gergő már dolgozik. A héten sok izgi dolog történik: megnézzük a sulit, az ovit, átkompozunk Paihiába, és megszokjuk újra, hogy Gergő nincs itthon. De ezekről majd írok, ha vége a hétnek. Ja és ma reggel láttunk papagájokat az erkélyünkről😊.

Még több kép: