Drive

 

Az elmúlt két hétben minden helyi kocsiút alatt ez a zene megy repeaten. A gyerekek kérésére, még márk is skandálva kéri, hogy drive, drive, drive.... Így nem is nehéz lendületesen vezetni, még a jobb oldalon sem 😄. Szeretem, hogy már ismerünk a ház és a város között minden kanyart. Pont ma délután fordult elő, hogy mentünk Simonért, de elgondolkodtam és a boltnál találtam magunkat. Imádom, hogy minden második kanyar mögött egy újabb öböl bukkan elő. A kedvenc utam, amikor a Long Beachre megyünk át, meredeken érünk fel a dombra és hirtelen jelenik meg az egész homokos, zöld fákkal világító partszakasz.

Talán mostanra a gyerekek is elfáradhattak kicsit, mert most nem akarnak azonnal rohanni a partra. Inkább az a kérés, hogy legyünk itthon. Ma feldekoráltuk a lakást (a kályhát) Halloweenra, ők élvezték, engem meg feltöltött. Mire nem jó egy fekete alkoholos toll meg sok kartonpapír.

Simon ma először mondta, hogy hiányoztunk neki a suliban, és pityergett a wcben… De ennek ellenére ma jó napunk volt, még puszit is kaptunk mindketten Márktól. Megtámogattam a jókedvemet azzal, hogy vacsorára a csirkét nem salátában ettem, hanem egy puha aiolis-sajtos szendvicsben, egy pohár chardonnay-vel.

Holnap átkompozunk gyalog Paihiába játszóterezni és megnézni a vitorlás verseny hajóit, de majd erről írok külön, mert szuper egy-napos program.

Ők védelmezik az álmukat <3

Egy kis Halloween