Christchurch - a new hope

Szóval a nagy állatnézős izgalmak közepette áthaladtunk Canterbury régión. Két (számunkra) fontos dolgot érdemes tudni Canterburyről: hogy borvidék és a fővárosa Christchurch. Tekintve, hogy eddig semmilyen várost nem volt időnk igazán megnézni, amit mamiék hiányoltak is, így Christchurchre egy teljes napot terveztünk, és az odajutást sem akartuk elsietni, Gergővel kiszemeltünk magunknak pár borászatot, ami „pont” útba esett.

Amúgy a borászatok az SH1-es autópályához képest tényleg pont útba esnek, ugyanis majdnem mindegyik ki van táblázva a pálya mentén. Miután elhagytuk az óceánpart hullámait és zöld dobjait beljebb kanyarodva a kicsit sivárabb, kevésbé életteli tájak felé először a Black Estate-nél tartottunk megállót. A nevéhez híven egy fekete „pajtában” volt egy nagyon ízlésesen berendezett étterem és egy ici-pici kóstolóterem. Mamiék kényelmesen leültek a teraszra egy üveg pezsgővel, hogy addig mi gyorsan végig kóstoljuk a tasting flight-ot. Kedvencünk volt a sorból egy 2014-es Riesling, ami a maga off dry kategóriájában is nagyon kellemes és üdítő bor volt, kis lime-os citrusossággal, szolid petrolos háttérrel és barackos jegyekkel. De ami még ennél is izgibb volt, az egy 2015-ös Rosé. Most már kezdjük tényleg elfogadni, hogy itt a rozét merőben sokféleképp értelmezik. Ezt a tételt mi otthon simán sillernek neveznénk, de amitől a kóstolási élménye maradandó volt, az a pinot noir és a chardonnay házasításának ízélménye. Nagyon izgalmas és kicsit behatározhatatlan is, azóta már találkoztunk hasonló stílusú rozéval, és gasztronómiailag kifejezetten sok fantázia van benne szerintem. Gergő külön örült, hogy a kóstolók után nem az általunk kevésbé szeretett helyi espresso-t kellett innia, hanem Kemex-es filter kávét rendelhetett.

A Black Estate után még két másik borászat volt betervezne, az egyik ebből természetesen az otthon is jól ismert Pegasus Bay, de ennél is jobb dolog jött szembe velünk a Black Estate WC-jének ajtaján: a North Canterbury Wine & Food Festival plakátja, amit pont aznap, tőlünk mindössze 10 percnyire rendeztek. Olyan nagy szerencsénk volt, hogy a 10-17 óráig tartó fesztivál utolsó két óráját sikerült megcsípnünk. Egy hangulatos, viszonylag pici, árnyas erdőrészen vonultak fel a környék borászatainak apraja-nagyja, illetve különböző gasztrósqok és két kis apró színpadon ment a zene. Családok, idősek és fiatalok szalmabálákon vagy otthonról hozott kempingszékeken ücsörögtek és láthatóan semmi más nem volt tervben, minthogy nyugalomban élvezzék a fesztivált. Senki nem volt részeg, és senki nem kötött bele a kiállítóba, hogy 1-1 tétele már a vége felé elfogyott. Nagyon jó borokat kóstoltunk, mivel a rövid idő alatt minél többet akartunk így a tempó elég gyorsra sikeredett, de a két legmaradandóbb egy Pegasus Bay 2014-es Bel Canto száraz Riesling volt, és egy eddig ismeretlen borászat, a Dancing Water 2010-es Pinot Gris-je. Ebből vettünk is egy üveggel, és csak amikor most, a napokban nyitottuk ki jöttünk rá, hogy milyen gyöngyszemre leltünk. Egészen visszahozta az otthoni érett, magas koncentrációjú, de nem túlhordózott, fűszeres és izgalmas nagy fehérborokat. Mindannyian egyetértettünk, hogy ha ez a fesztivál otthon lenne (és valóban tudna ugyanilyen társadalmi közeggel működni), akkor biztosan fix program lenne minden évben.

A sok kóstolótól kicsit megrogyva érkeztünk Christchurch-i szállásunkra. A déli sziget legnagyobb városa az útikönyv szerint régi, viktoriánus épületeket, bárok és kávézók tömkelegét, városi de mégis meghitt hangulatot ígér. Azonban az 5 éve történt 7,1-es erejű földrengés, amellett hogy közel 200 áldozatot követelt, szó szerint térdre kényszerítette a várost. Hallottuk sokaktól, hogy mennyire súlyos volt a kár, de ezt valahogy az ember mégsem tudja elképzelni. Mintha egy háború után lenne, a nagyobb épületeket vagy már építik, vagy el vannak kerítve, hogy a törmelékek és a kilógó vasak ne veszélyeztessenek senkit. Gyakorlatilag nincs olyan utca a városban ahol ne építkezés folyna és ahol ne lenne még egy mementója a tragédiának. Mindezek ellenére, Christchurch olyan utat talált magának az újjáéledésre, ami megható. A minden háztömbön, minden sarkon előforduló kreativitás ezer megnyilvánulása olyan erőt sugároz, amit csak egy poraiból újjáéledő organizmus tud mutatni. A város nem kér a bámészkodók sajnálatából, helyette inkább megmutatja, mi az, hogy felállni. Elképesztő street art festményeket lehet találni, de rengeteg szuperhős stencil

vagy kisebb figura jelenik meg, a nem figyelmes szemeknek akár észrevétlenül is. És ha az egész nem érintene meg, akkor az egyik park kellős közepén álló Cook Kapitányon kalapként díszeleg az útjelző bója. Csak, hogy ne felejtsünk el nevetni. Hogyan tartsd meg a fiatalokat, mikor a munkahelyek nagy százaléka megszűnt? Építs a város közepén egy „plázát” élénk színű konténerekből, nehogy valaki ne vegye észre, hogy miből vannak, és töltsd meg fiatalos ruhaüzletekkel, menőbbnél menőbb food truckokkal és gasztros boltokkal.  Mit csinálj, ha a város főterén lévő katedrálisnak leomlott a fő homlokzata? Kerítsd körbe színes, virágos kordonnal, építs elé egy növény házat és két utcányival arrébb építs egy „Karton Katedrálist”, hogy akik nem csak fényképezni járnak a templomba, azoknak se vesszen el a hely szelleme. Minden egyes építkezésből, kreatív kezdeményezésből és megmozdulásból sugárzik az élni és megújulni akarás. Olyannyira megérintett minket a hely, hogy mielőtt munkát kaptunk volna Marlboroughban, az volt a terv, hogy Christchurchben próbálunk szerencsét. Bár sajnos végül nem jutottunk vissza egyelőre, de sok gyönyörű természeti élmény és látványosság között nem is kérhettünk volna különlegesebb városi élményt.  

A városról és street art-ról mégtöbb kép:

North Canterbury Wine and Food Festival

Igen, székek lógtak az erdőben a fákról :-)

és élőben a hangulat:

Waipara völgy, Pegasus Bay

Ez sokat elmond, a belváros közepén

az egyik kedvenc utcán, és ilyen volt élőben:

A katedrális kerítésen belülről...

...és kívülről

Re:START - a konténer pláza

ugyanez, belülről

kukucs

spontán közösségi terek az építkezés közepén

a karton katedrális "kupolája"

és benne origami fa

Annyi üres fehér szék, ahányan meghaltak a földrengésben. Az üres székek a hirtelen elvesztett szeretteink és azok után maradt űrt szimbolizálják. Itt a közel 200 szék között babahordzót és kerekes széket is találni.

<3 for Christchurch