days like this....

Immár harmadik hónapunkat töltjük Auckland Mangere Bridge kis külvárosában. A decemberi, elég sűrű napok után a január és a február sokkal nyugodtabb, küzdünk is, hogy feltornázzuk az óraszámainkat 40 fölé… Itt februárban kezdődik a tanév, sokan elmentek a csapatból, iskolába vagy új állásba, így alkalmunk volt párszor búcsúztató néven szocializálódni. A lelkemnek jól esik, hogy már vannak emberek, akikkel tényleg szívesen, önszántamból töltök időt és jó kis spontán, egész estés beszélgetések tudnak kerekedni. Már kétszer is bevetettük magunkat az éjszakába, ami azért itt 8-10 körül kezdődik, és kérdés nélkül indulunk haza 1-2 között (de amúgy minden bezár 3-kor), hiszen másnap munka van , és azért már nem bírjuk úgy a másnapos, alvás nélküli munkát, mint a 20 éves kollégáink… J. 

Az első alkalommal egy klasszikus szórakozó helyre mentünk, tele fiatalokkal, főleg hip-hop, R&B zenével, nem drága piákkal. Nagyon jól esett újra táncolni, főleg a sok esküvő és céges buli táncolós részét végig nézve, már nagyon benne volt a boogie a lábamban. Tegnap, mivel a meleg, Dél-Afrikai főnökünk jövő héten elmegy egy hónapra így még utoljára elkísértük kedvenc helyére, az úgynevezett Family Bar-ba, ami Auckland leghíresebb meleg bárja. Itt is nagyon jót táncoltunk és még Drag Queen-nel is fotózkodtunk. Valószínű sok nagy kihágás már nem lesz, túl sok pénz megy el, és túl nehéz másnap a munka. Megmaradunk a munkaidő utáni iszogatásnál, abból biztos lesz még egy-kettő…

Mindeközben néha kettecskén is kalandozunk a városban, de azért csak óvatosan, még mindig spórolunk, és már nincs sok időnk pénzt gyűjteni. Van Aucklandnek egy belváros közeli negyede, Ponsonby. Először akkor jártunk itt, amikor a SidArt emlékezetesen menüjét ettük végig és már akkor megállapítottuk, hogy ide érdemes lenne még visszatérni, mert a város többi negyedéhez képest itt meglepően sok vendéglátóegység van. Mivel múlthéten elég szép kis készpénz jött össze a borravalókból, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egyet randizni. Gergő elővette szuper erejét és megtalálta a város legjobb hamburgerezőjét, kreatív nevén a Burger Burger-t. A mindössze pár asztalból és egy látványkonyhából (ami gyakorlatilag a pultból lett kialakítva) álló hely egy Ponsonby Central nevű egységben van. Ez egy régi épülettömbből kialakított nyüzsgő kis labirintus, tele különböző cool helyekkel. Az összes hely design-ja és koncepciója az itteni környezetben laza, kreatív és hívogató… Majdnem az összeset nagyon szívesen kipróbálnánk, ekkor állapítottuk meg, hogy anyagilag nagyon jó, hogy nem a városban lakunk… Visszatérve a Burger

Burger-hez, valóban méltó a hamburger a hírnevéhez. Mindössze 6 fajtából választani: beef, lamb, chicken, pork, vege, special. Mindegyiknek más az összetevője, és mind elég komolyan megkomponáltnak tűnik. Én pulled pork-osat választottam ettem, Gergő pedig beef-et. Különböző köretekből lehetett válogatni, amik amúgy egy hamburger bárhoz képest elég színesek voltak, láttunk brokkolit és éreztünk szarvasgomba illatot is. Mi természetesen kumara chips-szet választottunk, akárhányszor elmegyünk valahova, nehéz neki ellenállni, főleg aiolival… Elég gyorsan megkaptuk, és zseniális volt. A finom volt, nem túl édes és nem is túl sok, mindenből pont jó mennyiség volt benne, de nem volt ehetetlenül nagy. Őszintén, egészen simán veri az eddig otthon kóstoltakat, pedig nagyon elfogultak vagyunk a Magic-kel szemben…

A hamburger orgia után jött az est igazi meglepije. FB-on találtam rá a Miann nevű desszert bárra, hívjuk így, mert nem igazán tudok rá más megfelelő vendéglátós kifejezést. Az ötletgazda cukrász házaspár az előző években külföldön dolgozott, majd különböző menő Aucklandi éttermekben jelentek meg pop up szerűen. A honlapon az ennél a bekezdésnél felsorakoztatott nevek már meggyőztek, így nem volt kérdés, hogy Gergőt meglepiből el kell ide vinnem. A nem túl nagy, szintén látvány konyhás hely egész nap késő estig üzemel és nincs semmi más étel, mint desszert. Abból viszont elég sokfajta. Kezdjük a pralinékkal, hát nem volt könnyű kettőt választani, egészen megigézik az embert a színek és a fények… Egy mango-passion fruit-osra esett a választás és egy fekete csokisra (itt a kinézet döntött). Utána a macaronok… természetesen a kedvenc ízeink is fellelhetőek, de innen is csak kettőt ehet választani… ez még nehezebb volt, de na jó, legyen Gergőnek egy macha teás, nekem pedig egy málnás-kókuszos. Ezek után a pultból még lehetett volna választani különböző desszertek, és házi pálcikás fagyik közül, de sokkal csábítóbbak voltak az étlapon szereplő tányérdesszertek… Gergő 1 másodperc alatt kiszúrta a Balloon csodát (dinnye, eper, pisztácia, lime), én pedig nagy tanakodás után a Cranachan pohárdesszertre böktem (dulcey, Talisker whisky, málna, fekete ribizli, dió, zab). Mind a kettő gyönyörű, tökéletesen megálmodott és összerakott desszert volt, egészen különleges harmóniával. A helyen nagy többségben nők voltak, meg is beszéltek, hogy egy ilyen hely abszolút megállná a helyét otthon is.

Mint ahogy említettem az elmúlt hetekben-hónapokban elég sok esküvő és egyéb rendezvény zajlott a cégnél. A legtöbbje nem különösen kiemelkedő, de volt egy esküvő, ami itt az év esküvőjének számít, ami eltemetett menyasszony lelkemet felkeltette álmából és ismét hatalmába kerített az esküvők varázsa. Két híres operaénekes házasodott össze nálunk, fel volt mindenki készítve, hogy nagyon VIP, és nagyon tökéletesnek kell mindennek lennie. Tényleg jó volt egy olyan rendezvényen dolgozni, amit kivételesen profinak éreztünk mi is. De a dekoráció valami egészen gyönyörű volt, ennyit arról, hogy hogyan lehet feldekorálni egy sátrat ízlésesen és mégis fényűzően… 

Még egy érdekesség: a héten írták alá Aucklandben a TPP-t (Trans-Pacific Partnership), ami nagyon felkavarta a kedélyeket bizonyos társadalmi rétegekben. Csütörtökön, az aláírás napján miközben a belvárosban tüntetések és egyéb zendülések zajlottak, addig a Villa Maria-nál békésen készülődtünk rá, hogy az aláírás után az egész társaság majd nálunk ebédel. Ez a Csendes-óceáni térség pénzügyminisztereit jelentette volna, de sajnos a tüntetések miatt túl rizikósnak ítélve az ebéd megtartását a Security, így az ebéd elmaradt… Pedig nagyon izgi lett volna. Szóval így telnek napjaink, már csak három hetet töltünk itt, aztán jönnek mamiék és irány a déli sziget!!! J

Még több kép:

...