extraordinary together: Rotorua

Múlt héten ismét csavarogtunk kicsit és bejártuk Rotorua környékét. A tót körül ölelő települések, erdők és további tavak mind egy hatalmas, aktív geotermikus terület részei, így igen nehéz választani a sok látványosság közül. Iszapfortyogók, meleg vizű források, gejzíreket és egyéb földöntúli tájakat lehet bejárni. Mielőtt belemerülnénk a részletekbe, érdemes megnézni a videót, hogy lássátok, mi miért is vártuk ennyire izgatottan, hogy végre leérjünk Rotoruára a hétfői munkanap végén.

Gergő már napokkal az utazás előtt bújta a netet, hogy mik közül lehet válogatni, én a könyvet olvasgattam és végül a következőkre jutottunk: megpróbálunk minél többet megnézni az ingyenesen is látogatható izgalmakból, és mellette kiválasztunk egy fizetős parkot, ahol a legszebb a geotermikus világ. Mivel ismét csak egy napunk volt, és a már kinézett helyek is szép kis listát alkottak, így kihagytunk olyan fiataloknak szóló turista csalogatókat, mint a hatalmasra felfújt labdában való dombról legurulás, a felvonózás vagy bobozás. Mindezek komoly 100 dollárokat tettek volna ki, na meg amúgy is, libegő otthon is van, de gejzír nincs.

Nem fecséreltük az időt, már fél 9-kor a Kuirau Parkban sétálgattunk. Minden beszámolóban benne van, hogy az egész várost egy konstans záptojás szag lengi be, ez valóban így is van, de abszolút megszokható. A parkhoz közeledve már messziről lehetett látni a gőzölgő kis tavakat, egészen abszurd látvány egy város közép… Az egész park tele van kisebb-nagyobb gőzölgő nyílásokkal és fortyogó iszaptavakkal. Tökéletes kezdése volt a napnak, ezek után már tudtuk, hogy tényleg igazak a beszámolók…

Innen a nap legizgalmasabb programjával folytattuk. Sok elkerített geotermikus park van, ahol különböző holdbéli tájakat lehet megnézni, a mi választásunk a Wai-O-Tapu Wonderlandre esett, többek között a Champagne Pool-ról készült képek miatt. J Tökéletes választás volt. Kb. másfél óra alatt olyan sokszínű, izgalmas, hihetetlen és szürreális tájakat jártunk be, amit nem nagyon lehet elképzelni, ha az ember még sosem járt ilyen helyeken. Itt található a Lady Knox gejzír, ami a leírások alapján pontosan 10:15-kor tör ki minden nap. Eléggé kételkedtem benne, hogy a természet valóban lehet-e ilyen pontos, de akkor sem akartunk lemaradni róla, ha már kifizettük a 70 dollárt, szóval időben érkeztünk. A gejzír a parkon kívül van (de jegy nélkül ide sem lehet bejutni), a turisták lelkes csapata már félórával az esemény előtt kezd gyülekezni. Az iPhone 10:13-at mutat, mindenki mozgolódik, tartja a telefont, hogy le ne maradjon a pillanatról, amikor is besétál a park egy munkatársa. És el kezd beszélni… na itt nem lesz kitörés 10:15-kor. Mint kiderült az aktív gejzírt (ami állítólag magától is kitörne, csak nem kiszámítható időpontokban) egy természetes alapú szappanos keverékkel indítják be. Így amikor szép lassan a ki-kibugyogó vízből egyszercsak feltörő vízsugár lesz, kellemes szappanszagot érezhetünk. Nem mondom, hogy nem volt picit kiábrándító ez a mesterséges környezet, de ami ezek után a parkban következett, az mindenért kárpótolt. Láttunk királykék vizet narancssárga parttal, világító tejzöld és türkiz krátertavat, sárga-zöld gőzölgő gejzíreket... A parkban sétálgatva elfog a félelem, hogy az élő földnek milyen ereje lehet, milyen könnyen elpusztíthat mindent.

Ezek után egy kisebb termálvizű forrást kerestünk fel, hogy végre kiáztathassuk habtestünket. Egy másik, Új-Zélandon túrázó magyar csapat blogjáról (ezúton is köszönjük nektek) lestük le a Kerosene Creeket, ahol egy valóban elég meleg vizű természetes forrásban áztattuk magunkat. Kicsit kételkedtünk a tervben mikor megláttuk, de gondoltuk egyszer élünk, és nagyon jól tettük, hogy bemásztunk. A forró víztől az egész testünk felpezsdült, a 10 perces fürdés olyan volt, mintha órákon át wellness-eltünk volna.

Eléggé kiszívta az erőnket a víz (na meg a napközbeni 35 fok sem segített) de tovább indultunk a Kék-Zöld tavak felé. Rotorua belvárosától 20 percnyire található ez a két tó, az egyiknek valóban kék, a másiknak pedig zöld a színe. Ekkorra már kezdett kicsit beborulni, napsütésben biztos, hogy még lenyűgözőbb látvány lett volna, de így is értettük, miért is kedvelik őket annyira a helyiek. Ekkor még úgy volt, hogy második éjszaka is itt alszunk, de keresünk egy kempinget, hogy kipróbáljuk a kocsiban alvást, így visszamentünk a városba, hogy feltérképezzük a helyzetet. A tóparton ücsörögve a késői ebéd közben, látván a szürke felhőket és a feltámadó szelet úgy döntöttünk, hogy ezt most mégse erőltetjük, lesz még alkalmunk kipróbálni, így inkább gyorsan megnézzük az utolsó helyet, amit Gergő már nagyon régen kinézett, aztán visszavezetünk Aucklandbe.

Rotoruától a Hamurana Springs-szel köszöntünk el. Ez a mérhetetlenül tiszta vizű forrás pár száz méterre a tótól a mélyből tör fel és békésen, csillogón vándorol bele a Rotorua tóba. Sok tiszta vizű patakot láttam már az osztrák hegyekben, de ilyet még soha. A kék és a zöld összes élénk színárnyalata megtalálható volt, valami elképesztő békét árasztva. Láttunk pár pisztrángot is, de maga a forrás látványa is elég volt. Méltó búcsúja volt a régiónak. Már alig várjuk, hogy mamiékkal visszatérjünk, és megmutassuk nekik a legjobb részeket!

Képek: