Day off @NelsonLakes

Egy másik, már rég tervezett úti cél egészen közel van Renwick-hez, így nem igazán tudom miért vártunk kb 2 hónapot vele. A Nelson Lakes National Park a K-i és Ny-i part között húzódó 63-as út mentén van, ami Blenheimtől vezet egészen West Coast-ig. Olyan másfél órányira van az nemzeti parkot jelző első tó Renwick-től, így amikor egy gyönyörű napsütéses napra ébredtünk, hirtelen ötlettől vezérelve felkerekedtünk, hogy kicsit kiszabaduljunk a személyzeti házból.

A 63-as út az első egy órában a Wairau folyó mentén kanyarog, hatalmas szőlőterületek és gyönyörű folyókanyarulatok váltják egymást. Tudom, hogy már sokszor írtam, de tényleg elképesztő színeket és tájakat produkál az ősz: széles, kavicsos folyómedrek, égszínkék vízzel, a fák pirosak, narancssárgák és rózsaszínek, és a háttérben a domboldalak még mindig élénk zöldek. Nem lehet betelni vele...

A folyómedret követi a fő út egészen St Arnaud-ig, ahol a Nelson Lakes Nemzeti Park kezdődik. A Nelson Lakes gyakorlatilag két tavat, Rotoiti- és Rotoroa, és azt azokat körülvevő Déli-Alpok északi hegycsúcsait jelenti. A többnapos túraútvonalak rengeteg vízesés, hegyi patakot és gyönyörű tájat járnak be, de mi a tavak látványával is beértük :-).

A kisebb, Rotoiti-tó az első megálló, mégpedig St Arnaud városka mentén. Nyáron a túrázók tanyáznak itt, télen pedig a közeli Rainbow síterepet látja el szolgáltatásokkal. Maga a falu nem igazán látványos, a szokásos egy bolt - egy benzinkút (a kettő egyben) - és pár motel adja az egész falut, de a Rainbow még visszavár minket, és a Rotoiti-tó tényleg gyönyörű. Szélcsendes időben elképesztően csodás, ahogy visszatükröződnek a tóban a havas hegycsúcsok. Egy kis extraként, csak hogy Gergő igazi extázisba jöjjön, a pici móló lábainál hatalmas angolnák nyüzsögtek, mintha egy kígyó verem lett volna, és még egy nagyon érdekes tollazatú kacsával is találkoztunk.

Innen egy rövid autókázásra van a következő, nagyobb Rotoroa-tó. Nem kevésbé gyönyörű a látvány, minden lakott területtől távol, egy kis kempingnél lehet élvezni a kilátást. Állítólag nagyon sok pisztráng tanyáz a tóban, így Gergő izgatottan kutatott utánuk, de sajnos ezúttal nem láttunk egyet sem. Ebből a tóból ered a Buller folyó, amely már egy korábbi utunk során is sok csodás látványt adott, így most sem bírtuk ki, még egy kicsit kocsikáztunk mellette a West Coast irányába. 

Tökéletesen csodás egy napos kirándulás volt, és nagyon várjuk, hogy visszamenjünk a Rainbow síterephez egy újabb egynapos kiruccanásra :-)

Mégtöbb kép az útról és tavakról:

Wairau River

Még egy kicsit több hó kell, de Júliusban visszatérünk :-)

Lake Rotoiti

és az angolnák 

kakukktojás a többi kacsa közt

közeledik a következő tó...

Lake Rotoroa

 

Buller River