extraordinary together: Days off @Kaikoura

Következő nagyobb kiruccanásunkban nem is tudom mi volt a fantasztikusabb: az indok vagy a helyszín. Második házassági évfordulónk alkalmára kerestünk magunknak úti célt, hosszú hetekig gondolkodtunk, keresgéltünk szállásokat és végül egy eléggé kézenfekvő, de annál jobb megoldást választottunk: menjünk el két napra Kaikoura-ra. Bár már váltunk mamiékkal, de akkor nem nagyon volt időnk szétnézni, májusban már igazán fóka szezon is van, szóval rájöttünk, hogy ennél jobb megoldást nem is találhattunk volna.

Mint azt már hetekkel ezelőtt írtam, Kaikoura a rendkívül színes tengeri életéről híres, rengeteg fókát, delfint és különböző bálnákat vonz a partvonal mellett húzódó mélytengeri árok. Mivel a bálnanézést már legutóbb kimaxoltuk, így most inkább a szárazföldön maradtunk és, bár nem stresszeltük túl, hogy minél több mindent csináljunk a két nap alatt, de azért magunkhoz képest egészen aktívak voltunk. Négy tervünk volt Kaikoura-ra: megnézni az Ohau Stream-nél úszkáló bébi fókákat, homárt enni (híresen jó a környéken), körbesétálni a félszigetet és meginni a mamiéktól kapott 2007-es Cristal pezsgőt.

Ha olvastátok a legutóbbi Kaikoura-s bejegyzést, akkor az Ohau Point ismerősen fog hangzani. Kaikoura előtt olyan 30 km-rel ez az egyik leghíresebb és legnagyobb fur-seal (medve fóka magyarul) kolónia a környéken. Ugyanitt található az Ohau forrás és apró vízesése, ami önmagában is gyönyörű, de mégsem erről híres, hanem a patakban úszkáló kölyök fókákról. Legutóbb nem volt hozzájuk szerencsénk, de ezúttal jókor érkeztünk, és tényleg ott voltak a vízesésnél!!! Elképesztően aranyosak voltak. Olvastuk, hogy május és október között fejlesztik az izmaikat és vadászati ösztöneiket a vízesésnél, gyakorolnak a felnőtt életre. Édesek és kíváncsiak, a GoProt is megnézték közelről… J Elég sok helyen láttunk már fókát Új-Zélandon és Kaliforniában is, de ezt a látványt nem múlja felül semmi. Mára már jól ismert hely, majdnem minden turista menetrendjében benne van, de helyiek mesélték, hogy régen, még 5-10 évvel ezelőttig is csak a helyiek ismerték ezt a titkot, és a fókák valódi nyugalomban tudták ott tölteni a telet. Mára ez megváltozott és egész évben nagyon sokan látogatják, de ki lehet kapni nyugodtabb pillanatokat, és úgy tűnik, hogy a kíváncsi bébi fókákat egy cseppet sem zavarják az őket bámuló turisták.

A fókákon és bálnákon túl Kaikoura még a crayfish (a homár egy fajtája) halászatról híres. Minden reggel friss homárok érkeznek az éttermekbe (ami nincs túl sok a városban) és abba a pár food truck-ba, amik híresek a környéken. A parthoz közel, víz alatti sziklák mélyedéseiben élnek, így kizárólag kézzel lehet őket megfogni, ezért az áruk is elég borsos, de az élmény mindenképpen megéri a rákimádóknak. Egy kis rozoga út menti bódét választunk, amit sokan ajánlottak. Egy hűtőtáskából választhattam ki az ebédemet, nem spirázták túl: egy rostlapon megsütötték egy kis szósszal. Amennyire egyszerű volt, annyira finom is. Sokáig küzdöttem, hogy minden részéből kinyerjem a husit, de megérte J. Ezen egyszerű elvet kövezve az évfordulónk estéjének vacsoráját sem gondoltuk túl: jól bevásároltunk egy Takeaway-esben, kumara chips, corn nugets, fish&chips, minden amit imádunk, és hozzá kibontottuk a február óta őrzött, Új-Zélandot bejárt 2007-es Cristalt. Nem csalódtunk benne J.

Ahogy a lentebb látható videóból is kiderül egész Kaikoura-s utazásunkat a fókák uralták. Második nap megtettük Kaikoura legnagyobb túráját, 4 óra alatt körbesétáltuk a félszigetet. A kiinduló parkoló is otthont ad pár fókának, akik bár elég nyugodtan szundiznak egész nap, de ha 1-1 turista túl közel merészkedik hozzájuk, akkor azért nagyot tudnak mordulni. A helyiek nem igazán kedvelik már a nagy fókamizériát. Pont a látogatásunk hetén volt egy Kaikoura-i pár az étteremben, akik panaszkodtak, hogy elég nagy gondot jelentenek a fókák manapság. Mivel védettek, és a fur seal-eket még az Orcák sem eszik meg, így egyre csak szaporodnak, büdösek, és sokszor megnehezítik a helyiek életét. Érdekes volt a másik nézőpontot is hallani, mi eddig csak a bűvöletükben éltünk. Mindenesetre a parkolóban, ahol egészen közel az emberhez tanyáznak a fókák lehetett érezni, hogy ez így nem igazán természetes. A séta útvonalon, elhagyva az utakat és kocsikat gyönyörű kilátás, és eldugott fókakolóniák vártak; Koikoura érdes sziklás partjai igazi holdbéli tájat idéznek. Távcsövünknek köszönhetően még bálnát is láttunk, illetve csak a vízcsóváját, nagyon piciben, de tudtuk, hogy az ott bálnát jelent J. Pont olyan hosszú volt a séta, ami még nekünk is kényelmes volt, de azért nagyon megérdemeltnek éreztük a túra végén elfogyasztott korsó sört. J

Kaikoura továbbra is egyik kedvenc úti célunk, gyönyörű naplementék és napfelkelték, sziklás partok hegyekkel körül véve, édes fókák és bálnák, ezt nem nagyon lehet felülmúlni… Remélem, még el tudunk tőle köszönni mielőtt elhagyjuk Új-Zélandot!

Minden állatbarátnak kötelező videó:-)