extraordinary together: Queenstown

Queenstown területileg egy pici város, amit évtizedekkel ezelőtt megszóltak, hogy miért fog értelmetlen fejlesztésekbe, amik hatalmas kiadásokat jelentenek. Azonban kiderült, hogy valamit mégiscsak jól csináltak, mára a város abszolút kinőtte önmagát, alig lehet szállást találni, még a kempingek is tele vannak az ezernyi fiatal turistával, akik élvezik a környék több száz szolgáltatását. Mi kezdésnek felmentünk a Gondolával a hegyre (ugyanaz a cég, amit Rotoruán kihagytunk), ahol gyakorlatilag egy pici kilátó teraszon túl max bobozni lehet. De a kilátás valóban szép, ha van az embernek ereje és ideje (és nem lusta), akkor fel is lehet ide túrázni. Bejártuk a várost, szombati nap lévén még egy kis kirakodó piacot is elkaptunk. Mami unszolására a Botanikus Kertet is besétáltunk, ami egy gyönyörű kis béke szigete az állandóan nyüzsgő városban. Mivel egy egész napunk volt, így meglátogattuk a helyi Madár Kertet is, amiért a maga 40 dolláros belépője kicsit túlzásnak hangzik, de legalább támogattuk a védett madarakat és láttunk kiwit (mármint az itteni védett madarat, nem a gyümölcsöt J)! Egy kis elsötétített házban lehetett üveg mögül halkan szemlélni kettőt, ahogy a hosszú csőrükkel az avarban kutatnak élelem után. Ők éjjeli madarak, védettek is, így nem csoda hogy a természetben szinte csodaszámba megy kiwivel találkozni, pedig nagyon jófej madárnak tűnik. Láttunk sok más madarat is, többek között a helyi vadgalambot és tui-t is, ami majd egy későbbi bejegyzés során válik fontossá! J Az egyik legjobb hely a városban a The Winery nevezetű borbolt/borbár, ahol enomatic rendszerrel közel 80 fajta bort lehet kóstolni. Eltöltöttünk pár órát, amíg szép lassan kóstolgattunk, és a sor vége egy elképesztően gyönyörű 2012-es közel 100 dolláros Chardonnay volt. Tényleg rég kóstoltam ilyen harmonikus, komplex és elegáns chardonnay-t.

Ehhez a beszámolóhoz tartozik még az az 1-1 nap is, amit a következő 1 hét alatt töltöttünk itt. Vicces, hogy talán ez a város tetszett legkevésbé az utunk során, de itt töltöttük a legtöbb időt, mert egyszerűen praktikus ezen keresztül utazgatni a környéken. Pár percnyire a várostól található az Arthur’s Point nevű valami, gyakorlatilag egy híd melletti parkoló, ahonnan jetboat-ok és túraútvonalak indulnak a Shotover folyó mentén. Ezt a folyót nevezték az arányláz idején a leggazdagabbnak, aminek mára csak a természeti szépsége maradt meg. Egy spontán ötlettől vezérelve kezdtünk el sétálgatni, eredetileg csak a hidat akartuk megnézni, de egy gyönyörű folyószakaszhoz lyukadtunk ki, ahol a folyó egy sebes kanyarulata lassul le. Senki nem volt rajtunk kívül, pont tökéletes nap volt Queenstown-ból kicsit elszabadulni.

Egy ilyen sűrű városban egyértelmű, hogy a bárok és éttermek is nyüzsögnek, mi kipróbáltuk a gasztro spektrum két végét: a leghíresebb hamburgerest és a leghíresebb „fine dining” étteremet. A Fergburger olyannyira híres, hogy gyakorlatilag konstans sor áll a bejáratnál, és az utcaszakasz összes padján eszik a várva várt hamburgert. Mi is egy ilyen padra heveredtünk le. Negyed órát kellett várni, amúgy szerencsés időben érkeztünk, éppen nem volt olyan hosszú a sor. A hamburger tényleg nagyon finom, nem mondom, hogy veri az Aucklandben kóstoltat vagy a Magic-et, de a hús és a saját szósz tényleg megér egy kitérőt. Közvetlen mellette, az azonos névvel bíró Bakery pedig isteni pitéket árul. Egész Új-Zéland az angol kultúrából itt hagyott pitelázban ég (leveles tésztába beburkolt és megsütött bármilyen töltelék). Én sosem értettem igazán ennek a pitének a koncepcióját, de valószínűleg csak a kényszeres étkezési szokásaimba nem fér bele, hogy sokkal több a töltelék, mint a tészta, bárhol is harapja az ember kifolyik, és egyik idő után átáztatja a ropogós leves tésztát. Szóval nagy kihívás nekem tetsző pitét mutatni, de sikerült. A legjobb a Ferg Beef and Chees Pie volt.

A már említett spektrum másik vége a Rata nevezetű étterem, amit még a VM főnökünk, Paul ajánlott munkakeresés szempontból. Anno elutasították a jelentkezésünket, de búcsú ajándékként a munkatársainktól kaptunk egy vouchert az étterembe, így nagyon kíváncsiak voltunk, hogy milyen is lehet ez a híresen magas minőségű étterem. Röviden: jó, de nagyon lenne hova fejlődni. Hosszabban: a berendezés gyönyörű és ötletes. Izgalmas borok vannak az itallapon és kreatív koktél lapja is van. Kis papírra van nyomtatva az aktuális menü, ami azt a képzetet kelti, hogy akár naponta is változtathatják. Csak fiatalok dolgoznak, akik igazán kedvesen és előzékenyen viselkednek, azonban ha az ember bele akarna merülni a részletekbe, akkor gyakorlatilag mindenre az a válasz, hogy megkérdezem a főnökömet. A menü koncepciója, hogy három kategória van: falatkák, előételek és főételek. Ez egy kreatív és jól működő opció lenne, ha a falatkák tényleg 1-1 falatkák lenének. Az adagok ugyanakkorák, mint az előételek, csak ezek úgy vannak kreálva, hogy lehet rajtuk osztozkodni. Szóval szerintünk így önmaga alá rúg az étterem (hiszen ha kérsz falatkákat osztozkodni, akkor nem kérsz előételt és fordítva), de saját magunknak ellent monda rendeltünk két falatkát, két előételt, két főételt, majd utána egy sajttálat. Mennyiségileg abszolút jól laktunk, nem voltak pici az adagok, de nagyok sem. Itt is él a külön köretek divatja, ami nem azt jelenti, hogy a főételek nem kerek egésznek lennének megkomponálva, csak ha valaki még akar, akkor rendelhet extra krumplit vagy zöldséget. Kértünk borajánlást az ételekhez, ami nem volt zökkenőmentes. Nem voltak rosszak az ajánlások, a borok finomak voltak, de valahogy abból, ahogyan az egészet lebonyolították az jött le, hogy ritkán kapnak ilyen kérést és nincsenek is nagyon felkészülve rá. A sajt-kocsi a többi koncepcióhoz mérten abszolút kimagasló volt, 7 sajt közül választhattunk 5-öt, és annyit kaptunk, hogy alig bírtuk megenni. Ehhez a fogáshoz már mi választottunk egy Marlborough-i 2007-es száraz Forrest Rieslinget, ami magasan vitte a prímet az egész este. Gyönyörű volt.

Azt hiszem az volt a baj, hogy sokkal nagyobb elvárásokkal érkeztünk ide, mint ahogy kellett volna. Ami a konyhát illeti az tényleg tökéletes volt, de az egészen az látszódott, hogy nem akar jobbat és különlegesebbet adni, mint amit a saját közege be tud fogadni. A megalkuvás pedig nem a nagyok sajátja. Az Aucklandben kipróbált két étterem magasan verte a Rata-t, viszont valószínűleg a saját közegében tényleg magas minőségű lehet.

Visszatérve Queenstownhoz és az utunkhoz: miután körbejártuk a vidéket elérkezett a vasárnap, délelőtt elbúcsúztunk mamiéktól. Ők elindultak, nekünk pedig ki kellett találni, hogy mi is legyen és vissza kellett rázódnunk a saját ütemünkbe. Eltelt 1-2 nap, amíg kerestük a helyünket, visszamentünk kempingezni Wanakába, elmentünk a Haast Hágó feléig, majd vissza, kirándulgattunk, filmet néztünk, majd megszültük: irány dél, a Milford Sound majd a Southland!

Még képek: