extraordinary together: Milford Sound***

Tényleg nem volt könnyű eldönteni, hogy Queenstownból merre is induljunk tovább, eleinte azt terveztük, hogy rögtön átmegyünk a Nyugati part gleccsereihez, hiszen délre már csak a Milford Sound van néznivaló, ahova meg eléggé drágák az egynapos túrák. De mint mindig Gergő ügyes kutatómunkájának köszönhetően találtunk egy nagyon jó árú hajóutat, én meg utána olvastam, hogy mi is várhat minket a Milford Soundtól délre a Southland régióban, és gyönyörű homokos tengerpartokat, rengeteg vízesést és fókaleső helyeket találtam, így már nem is volt kérdés: először Milford Sound, majd elmerülünk a Southland kihalt régiójában.

Milford Sound az egyik leghíresebb szoros a Fiordland régióban, ami a déli sziget dél-nyugati részét jelenti, ahol hegyek és szorosok választják el a zöld legelőket a tengertől. Queenstown határát elhagyva egyre csökken bármiféle civilizáció nyoma, az egyetlen ’jelentős’ város Te Anau, aminek egyetlen funkció ad értelmet: kiszolgálja a Sounds-hoz érkező turistákat. A Milford mellett még a Doubtful Sound bejárható, azonban ennek felfedezése több napot igényel. Rengeteg túraútvonalat is kínál a környék, de a Te Anautól Milfordig vezető 120km-es út is híresen szép. Egy teljes napot töltöttünk a környéken, így volt időnk kiélvezni ezt az utat, ami valóban lenyűgöző. Hihetetlen, hogy a 120km alatt, milyen gyakran és élesen változik a természet. A kissé kopár völgyeket váltják a burjánzó zöld esőerdők, kék tavak, majd égszínkék sebes folyók és vízesések; néhol a páratartalomtól mohás az út közepe, és az ember csak folyamatosan nyújtogatja a nyakát, hogy minél többet lásson a kocsiból.

Érdemes tudni, hogy a Milford Sound-nál átlagosan minden második nap esik az eső. Mikor felkeltünk, hogy útnak induljunk Te Anauból, olyan mélyen voltak a felhők és olyan köd/pára volt, hogy nem is láttuk mekkora hegyek veszik körbe a falut. Szerencsénkre a délben induló túrára foglaltunk jegyet, így mire átértünk a hegyen szépen lassan kitisztult az ég, és gyönyörű napsütésben csodálhattunk a Soundot. Talán ez az egyetlen olyan híres hely, aminek kifejezetten jót tesz az eső, hiszen mégtöbb természetes vízesés zúdul le a hegyek oldalán.

A már említett úton a könnyen beszerezhető turistatérképek ajánlanak pár megállót, amire érdemes időt szánni. A Mirror Lakes az egyik leghíresebb ilyen megálló, rengeteg képet lehet róla találni, ahol egy csendes tavon elképesztően tisztán tükröződnek az őt körülölelő hegyek. Élőben kicsit más élményt kaptunk, de ekkor még nem volt szerencsénk az idővel. Egy kis szellő épp elég volt ahhoz, hogy a vízben ne tudjon semmi sem tükröződni, de ha tudott is volna, a szürke-fehér felhők abszolút homályba borítottak mindent. Így kicsit csalódottan indultunk tovább, de a következő pár vízesés megálló abszolút felvillanyozta a hangulatot. Az esőerdőn átzubogó folyók között számos vízesés van, és ebből jó pár nagyon könnyen megközelíthető. Tényleg érdemes mindenhol kitérni, de az egyik legemlékezetesebb a The Chasm nevezetű megálló, ami nekünk nem is volt egyértelmű eleinte, hogy micsoda, de mivel volt időnk, így megálltunk. Az úttól 20 percnyire a Cleddau River sebes folyásával érdekes és extrém vájatokat mozgott ki magának az évtizedek alatt, mintha egy nagy, megkövült lyukas sajton robogna át az fehéres kék víz. Olyan ereje volt a víznek, hogy már messziről lehetett hallani a zúgást…

Az esőerdők határát a Homer alagút jelzi, ami 1141 m magason található, és az egyre kopárodó és egyre magasabbra nyúló hegyeket átvezeti a kietlen, de mégis lenyűgöző hegyek közé, mintha egy egészen más vidéken járnánk. Egyre lejjebb haladva ismét visszatér a növényzet és kimagaslanak a Milford Sound hegyei. Egy nagy információs ház, egy hatalmas parkoló és a pici hajó tranzit épülete szolgálja ki a nap mint nap idelátogató, többszáz embert. Tényleg elképesztő forgalmat bonyolítanak le, ugyanakkor a kétórás hajóút során egyszer sem éreztem, hogy zsúfolt lenne a szoros, és hogy elrontaná a sok hajó az élményt. Az 1-1, néha szembejövő másik túracsoport egészen eltörpült a hatalmas hegyek között.

Maga a Milford Sound hajótúra két óráig tart és gyakorlatilag egy tölcsértorkolatot járunk be, az egyik oldalon a nyílt tenger felé, a mási oldalon pedig visszafelé. Ez így leírva elég unalmasnak hangzik, de mindeközben nem lehet betelni a tengerből kimagasló hegyek látványával, és a sok tucat apró vagy hatalmas vízeséssel. A hajók pont nem túl nagyok hozzá, hogy egészen közel vigyenek minket a zöld sziklafalakhoz, néha a vízesés párája beterítette az egész fedélzetet. Láttunk egy kis fóka családot egy part közeli sziklán, és delfineket a hajó mellett a hullámokban produkálni magukat.

Azóta is az egyik legmarandóbb élmény a Milford Soundnál eltöltött pár óra. Egészen más hangulatba hoz, nyugalmat és békét árasztott az egész látvány. Tényleg nagyon szerencsénk volt, hogy mindezt napsütésben élhettük át. Megalapozta azt a lassabb, békésebb hangulatot, ami aztán az egész Southland-en végig kísért…

A videó sokkal jobban átadja a látottakat, mint a képek, szóval megéri végig nézni :-)

Nagyon nehéz volt képeket szortírozni, szóval a link mögött jönnek csak az igazán szép tájak:

QT után, valahol Te Anau felé...

az utunkba akadt egy bárány csorda, akiket épp az egyikről a másik legelőre tereltek, nagyon aranyosak voltak, de szegényeken látszott hogy mennyire rémültek lehetnek a kocsiktól...