extraordinary together: Szingapúr

Szingapúr eredetileg nem volt a terv része. De mikor nézegettük a repülőjegyeket Baliról Bagkokba, Gergő talált egy járatot, ami Szingapúron keresztül repült, és választhattunk a 2 vagy 22 órás átszállás között. Szóval kénytelenek voltunk eltölteni egy napot az 5 milliós törpeállamban. :-)

Délután 2-re értünk be a városba a repülőtérről, és másnap délben indult tovább a gépünk, szóval tényleg nem volt sok időnk, de azért kaptunk egy kis ízelítőt a városból. Már a reptérről bevezető út mutatta a város hangulatát, szerintem sosem láttunk még ilyen szépen rendezett és tisztán tartott külvárosi részeket. Tudni kell Szingapúrról, hogy olyannyira veszik komolyan a tisztaságot, hogy be sem hozhatsz rágógumit az országba, nehogy véletlenül eldobd az utcán. A nemrég megrendezett Forma1-en a Ferrari csapatfőnöke 8 órát töltött a fogdában, mert eldobott egy csikket. Szóval rend és tisztaság van. Sikerült egy olyan AirBnb-t találni, ami a Marina Bay-re néző toronyház 53. emeletén van. Maga a szoba elég ótvar volt, de a toronyház 40 valahányadik emelete közösségi tér volt, ahonnan elképesztő kilátás nyílt a város ezen részére.

Igazából nem törtük magunkat, hogy minél többet lássunk, a kezdő kilátás a szobából önmagában is elég lett volna. Az egyetlen látnivaló, amit semmiképp nem akartunk kihagyni az a Gardens by the Bay. Ez a hatalmas alapterületű park Szingapúr egyik leghíresebb nevezetessége. 2007-ben kezdték el építeni, több különböző etapban. A kert lényege, hogy önmagát fenntartó ökoszisztémát hoztak létre, aminek részesei a tavak, az épített fák és az üvegházak is. Sok óra bejárni az egész parkot, mi nem is tudtuk, de a leglenyűgözőbb részeket bebarangoltuk. A két üvegház már messziről is nagyon impozánsan néz ki, nemhogy belülről… A Flower Dome épületben különböző országok és klímák természetes növényzete található meg, illetve különböző virág kompozíciók. A központi mű, amit időszakosan cserélnek, most pont átépítés alatt volt, de nem tudván, hogy mit hagytunk ki, egy picit sem volt hiányérzetünk, a nélkül is lenyűgöző volt a látvány. Egyikünk sem egy botanikus kertbe járó típus, de csodálatos az egész üvegház. Az orchidea rengeteg, a fából, gyökerekből faragott és egyéb szobrok, különböző virágok tényleg lenyűgözőek. És a nagyobb csoda csak akkor jön, mikor átsétálunk a Cloud Forest nevű másik üvegházba. Egy hatalmas mesterséges esőerdő és virághegy építmény mutatja be a trópusi világ magasabb fekvésű, akár 2000 m-en is lévő növényvilágát. Ha a 35 méter magas „hegy” nem lenne elég monumentális, akkor a világ legmagasabb fedett vízesése zúdul alá a hegytetőről. Egy szerpentin segítségével körbejárhatja az ember, megcsodálva a különböző tematikájú növényfalakat. A tériszonyosokat zavarba hozó sétaút nagyon fantasztikus.

A két üvegházat végigjárva kicsit meg kell pihenni, újra hozzá kell szokni a szingapúri kemény párás 30-35 fokos klímához a 23-25 fokos üvegházak után, és helyet kell csinálni a következő híres résznek: a Supertree Grove-nak. Ez egy mesterséges, 25-50 méter magas fákat idéző építményekből álló kis liget. Nehéz megfogalmazni a látványt, ezt tényleg fényképpel kell illusztrálni. Ezeket a fém tölcséreket az évek alatt be fogják szőni a növények, így nyerik el fa formájukat, de ami még különlegesebb, hogy gyakorlatilag generátorai a park természetes ökoszisztémájának. Már a lábuknál sétálva is hihetetlen, már-már szürreális a látvány, de a 22 méter magasan futó sétány nyújtja Szingapúr nyertes panorámáját. Innen belátni a Supertree erdőt, az üvegházakat, a kikötőt, a Marina Bay Sands-et, nem is kell ennél többet látni a városból. Feltett szándékunk volt az éjszakai fény show-t is megnézni a fáknál (hiszen miért is ne fokoznának mégegyet a látványon), de ideje volt kicsit hazamenekülni a hőségtől, és keresni valami könnyű ebédet.

Nagyon szerettük volna megkóstolni Szingapúr új Michelin-csillagos street food helyeit, de az egyik zárva volt, a másik elég messze volt, így a szomszédos food court-ba vetettük be magunkat. Hát nem volt könnyű választani a több tucat, jobbnál jobbnak kinéző kifőzdéből. Gyakorlatilag, mintha egy nagy piactéren sétálnánk, de kizárólag étkezdéket lehet találni, tele emberekkel, de mégis tisztán és kulturáltan tartva. Szingapúr ismét megmutatta, hogy mindenhol lehet rend és tisztaság, csak fegyelem kérdése.

Szürkületre nemigen maradt erőnk visszamenni a Gardens-be, viszont befészkeltük magunkat az épületünk panoráma emeletére, hogy minden fényviszonyban megörökítsük a látványt. A kikötő, a Sands, a Gardens, mind tökéletesen látszódtak, ezer meg ezer fényben. New York arany-sárga fényeihez képest, itt a színskála teljes hossza jelen volt, különböző fényjátékokkal. Ha éppen nem a Gardens villódzott a háttérben, akkor a Sands előtti sétány világított különböző színekben. Nehéz volt betelni az élménnyel, de ideje volt a város híres gasztro életébe is bevetni magunkat.

Kinéztünk egy éttermet és egy koktélbárt. A vacsora a Burnt Ends nevű BBQ bárban várt minket, ahol igen komolyan veszik a húsok, és minden egyéb alapanyag füstölését. A San Pellegrino Világ Top100 tagja az étterem, így nagy rizikót nem vállaltunk, boldogan vártuk ki, amíg kaptunk a teraszon két szabad bárszéket. Ettünk füstölt fürjtojást, elképesztően tartalmas és krémes grillezett póréhagymát, még annál is jobb hamburgert és végül egészen mennyei állagú onglettet. Kipróbáltunk minél több fogást, a desszert után muszáj volt bevállalni egy grillezett raklett sajtot, de a narancsos grillezett marshmallow felrakta az i-re a pontot. Nagy szerencsénkre az olasz sommelier fiú hamar felismerte, hogy mennyire nyitottak vagyunk az ausztrál természetes borok iránt, és megkóstoltatta velünk kedvenc tételeit az itallapról. Ott árultuk el magunkat, amikor kiült az elképesztő mennyei élvezet az arcunkra az első korty pezsgő után, amire 9 nap Bali sörözés után nincsenek szavak mennyire ki voltunk éhezve. Szóval elmesélte, hogy az ausztrál kistermelői tételek előtt próbálkoztak ők klasszikus, nagy európai tételekkel, de a helyi tehetős réteg számára ezek már nem nyújtottak izgalmat. És márpedig itt a gazdagok nemcsak, hogy szívesen költenek bármire, de leginkább újdonságot vagy különlegességet szeretnek kóstolni, függetlenül attól, hogy mennyibe kerül. Azt mondta, hogy a világon kevés helyen találkozott ilyen intelligensen költő tehetős réteggel, és így több próbálkozás után a természetes borok nyújtanak jelenleg a legnagyobb újdonságot. Mi csak élvezkedtünk, hiszen Sydneyben az itallapok legalább 2/3-a nemzetközi választék volt, így úgy éreztük, hogy van még mit bepótolni e téren. Nagyon élveztük az estét, alig tudtuk összeszedni magunkat, hogy hazasétáljunk.

Szingapúrtól az Employees Only koktélbárban vettük búcsút. Az Ausztráliában már megtapasztalt ’speakeasy bar’ fogalmai szerint ezt sem volt a legkönnyebb megtalálni, egyedül az előtte álló embermennyiség segített, de a név kiírását itt sem vitték túlzásba. A bárnál gyorsan megittunk két koktélt, csak lestük az öltönyös, magassarkús, kicsípett tömeget, ahol meglepően az emberek nagy százaléka európai volt. Ez egész Szingapúrra jellemző, gyakorlatilag bárhol lehetne a világban, maximum csak a gazdagságból lehet megmondani, hogy Ázsiában van az ember. Amíg hazasétáltunk érzékeltük, hogy még jó pár napot el lehetne itt tölteni, bejárni a város más részeit is, de így is maradandó élmény volt Szingapúr, bármikor megállnék itt újra egy napra!

egy rövid videó: