extraordinary together: San Francisco

Mire San Franciscoba értünk, már túl voltunk az egy hónapos határon. Visszagondolván az útra, a töretlen lelkesedés mellett energiában és tempóban határozottan lelassultunk mire átértünk a nyugati partra, így a New Yorki élményhabzsoláshoz képest már egy jóval kényelmesebb és szelektálósabb állapotban voltunk.

Daly Cityben foglaltunk Airbnb-t, ami egy ingázó városa San

Francisco-nak és kimondottan közel van hozzá, de ami még fontosabb, hogy óceán parton van. Szerencsénkre a kis lakrészünk kerti kapuján kilépve egészen csodás látvány fogadott minket reggelente. A reggeli szokásos kávé és szendvicskészítés mellett kicsit megterveztük a másfél napot, hiszen San Francisco-nak mégse lehet csak úgy neki vágni… Valahogy kézenfekvő volt, hogy a Golden Gate Bridge-dzsel kezdjük, mégpedig átkocsikázva a hidat, hogy a várossal a háttérben lássuk. Nem sokban tér el a város másik nagy hídjától, de valahogy mégis különlegesebb látvány nyújt. Talán a történelme, a színe vagy hogy ez választja el a nyílt óceántól az öblöt, nem tudom, de gyönyörű. Mire felértünk a kilátóba, majd elindultunk vissza teljesen kitisztult az ég, így már napsütésben indulhattunk neki a városnak.

Az első dolog, amiért San Francisco közel került a szívemhez, hogy itt végre kaptunk egy kis napsütéses őszt. A pálmafák mellett végre megjelent más növényzet is, ami a napsütésben gyönyörű sárga-narancs-barna-piros színt adott a városnak, ami bár túlzsúfolt, de mégis mindenhol látni 1-1 fás részt. Sűrűn, de rendezetten beépített domboldalak töltik meg a várost, egészen az öbölig, ahol a kilátást hidak és kis szigetek adják. A kikötőjében sétálva rájöttem, hogy itt ugyanabba az érzésbe szerettem bele, mint Stockholmban. A víz egészen beférkőzik a város életébe, azáltal, hogy egy öbölre néz, ami nyíltabb, mint egy tó, de mégis közelebbi, mint egy tengerpart. A víz, a napsütés és az ősz nem hagytak nekem esélyt, San Francisco egy nagy kedvencem lett.

Tekintve, hogy csak másfél napunk volt a városra (másnap már az öböl egy másik részén aludtunk) így inkább autóval próbáltuk felfedezni, kisebb nagyobb megállásokkal. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a sztereotip kép, amiket látunk filmekben, a meredek és hosszú utcák, villamossal és a tengeri kilátással vajon tényleg az egész városra jellemzők-e, vagy csak ügyesen kiragadott részletek. Kicsit aggódtam is hogy hogyan fogunk rájuk lelni, de amint beértünk a belvárosba és kicsit keringtünk rögtön beláttuk, hogy itt nem csak, hogy nem eldugottak, hanem gyakorlatilag kikerülhetetlenek. Csak meg akartunk kerülni egy blokkot és észrevétlenül egy elképesztően meredek utcán találtuk magunkat… Mókás kísérlet lenne ezeken az utcákon 1-1 amerikai alá kéziváltós kocsit adni… Mindamellett, hogy mókás és egyben gyönyörű a látvány, minden utca tiszta és rendezett, a házak nem omladoznak, legyen szó szegény vagy gazdag környékről. Egyszerűen nem tudtam betelni ezekkel a dombokkal…

A kikötőben, ahol egymás után sorakoznak a pier-ek (molók), különböző számmal ellátva egy kicsit más lett a hangulat. Több lett az ember, és 1-1 rész kimondottan számunka nem vonzó turistacsalogató hellyé vált. Természetesen végig mentünk mindenen, amin kell, és a kikötő és öböl látványa továbbra is

gyönyörű volt, itt is láttunk fókákat, utcai halárusokat, na és persze rengeteg tucat helyet. Innen bementünk a Chinatown-ba, ami a világ legnagyobb kínai közössége (Kínán kívül), de egy viszonylag kis negyedben. Az egyik utcán rengeteg zöldséges és élelmiszer bolt volt a másikon pedig a szokásos, mindent áruló boltok. Ha találtunk volna parkoló helyet, biztos, hogy el tudtunk volna szöszmötölni a boltok között pár órácskát… Másnap reggel a Castro negyedet is megnéztük, innen indult a meleg mozgalom, ami határozottan ma is látszódik a negyeden. Tele van szivárvány zászlókkal és a negyed központjában van egy kereszteződés, ahol még a zebra is szivárványszínű. Ezek nyilván inkább a nézegető turistáknak szólnak, de biztos, hogy igazság is van benne.

Gasztronómiailag nagyon fejlett és újtó a város. Bár nem voltunk sok étteremben, de rengeteget megnéztünk mire kiválasztottunk a keretbe beleférő kettőt. Sok helyet találtunk, aminek kimondottan szimpatikus volt a koncepciója, sok eredeti volt vagy láthatóan a minőségi, intelligens ételekről szólt az étterem. Ettünk másnaposoknak járó sós, töltött palacsintát (köszi Eszter J),bejártunk egy pier-t, ami galériákkal, művészeti terekkel és kávézókkal volt tele és este egy Scotlandyard nevű pub-ban vacsoráztunk, ami nagyon messze állt az angol puboktól de 1-1 részletében érződött az ihletés és mellette mégis teljesen eredeti volt.

Nem sok időt töltöttünk itt, de nagyon közel került hozzánk a város. A nyugati part eddig ismert részéhez képest számunkra sokkal befogadhatóbbnak és élhetőbbnek tűnt, van óceán partja, de nem üdülő város, közel van a borvidék, de Kalifornia déli pálmafái is, a Hwy 1 vezet ide és tele van jobbnál-jobbnak tűnő étteremmel. Ide mindenképp visszatérünk még életünk során…

A következő két napban két terv volt: kicsit bejárni a San Francisco-i öblöt és egy napot otthon tölteni, hogy felkészüljünk Napa és Sonoma vidékére és munkát keressünk Új-Zélandon. Ehhez a központunk Pittsburg volt (az öböltől nem messze), ahol egy hatalmas ház egy szobájába laktunk. Kilométerben mindenhez nagyon közel voltunk, azonban az autópályák élhetetlen zsúfoltságának köszönhetően nem volt nap, hogy ne álltunk volna 1 órát dugóban. Az öböl gyakorlatilag San Francisco kiterjesztése, ahol egymást követik a városok, és keresztbe-kasul futnak az autópályák. SF - Palo Alto - San José - Oakland - Berkeley. Az öböl nagy részét Silicon Valley-nek hívják, ami az IT ipar hazája. Innen indult a HP, itt van a Google és az Apple központja és még sok száz másik kevésbé ismert azonban nem kisebb jelentőségű cégé is. Az én személyes kedvencem a Googleplex volt, egy negyed, tele különböző feladatokat ellátó irodaépületekkel, amik között G Bike-kal közlekednek az emberek. Állítólag a világ legjobb munkahelye, és bár a listáknak nem szoktunk hinni, de valahogy el is tudom képzelni…

Miután annyira tetszett nekünk a Princeton, gondoltuk meglátogatjuk a környék két híres egyetemét is, a Berkeley-t és a Stanfordot is. Mindhárom nagyon más. Berkeley városa abszolút nem vonzó, kimondottan hangulattalan és az egyetem látványban sem nyújt semmi különöset, de elvégre a lényeg, hogy mi zajlik belül. Délután 4 felé voltunk ott, elképesztően sokan mászkáltak a campus területén, esélyünk sem volt a kocsival, egyértelműen a gyalogosok voltak fölényben. Stanfordnál nem tudtunk annyira bemenni kocsival, viszont gyönyörű közegben van az egyetem. Hatalmas zöld terület, tele parkokkal és kertekkel. Ha kinézet alapján kellene választani akkor ezt választanám J.

Az otthon töltött nap is nagyon jól esett, megcsináltunk szinte mindent, amit akartunk, és jól esett kicsit nem mászkálni és nézelődni. Gyűjtöttük az energiát, hiszen fontos szakasza következett az utazásnak: irány Wine Country!

Kattintsatok még több képért, megéri! :-)