extraordinary together: Wine Country

Az eredeti tervhez képest végül összesen 7 napot töltöttünk a Wine Country felfedezésével, ami mégjobb lett volna, ha több, de ennyi idő alatt is kaptunk egy képet Napa és Sonoma világáról. Egészen pontosan Napa Valley és Sonoma County világáról, ugyanis a Wine Country név alatt emlegetett területet ez a kettő teszi ki. Tanulmányaink és iszogatásaink során természetesen össze-össze szedtünk már információkat, de a magyar kínálat hiánya és viszonylag magas árfekvése miatt nem mondhatni, hogy szakértők vagyunk Kalifornia borvilágában. Tudtuk, hogy a mi kereteinkkel nem is nagyon van módunk igazán mélyen elmerülni benne, csak egy kis ízelítőre vágytunk, na meg persze sok chardonnay-re. J Mivel nem készültük magunkat túl a témából, csak az aktuális Wine Spectator számból írtunk ki 90 pont feletti borászatokat, gondoltuk mindkét borvidéket először autókázzuk be, fedezzük fel a távolságokat, a borkóstolók elérhetőségét és menetét.

Napa Valley egy kis völgy, ahol a 29 főút és a Silverado Trail szegélyezi a birtokokat. A legtöbb nagy borászat épülete és kóstolóhelyisége közvetlen a főúton van, de akik letérnek az útról mégtöbb szépséget találnak. A nagyobb vagy híresebb borászatok általában 10-5ig nyílt kóstolóteremmel várnak mindenkit, ahol 1-3 kóstolósorból (flight) lehet választani, vagy néhol pohárral is lehet kóstolni. Az első nap még nem igazán szokott hozzá a szemünk a kóstolósorok árához (30-60$) így inkább az egy pohár valamit elfelezünk elvhez tartottuk magunkat. Így is sokmindent meg tudtunk kóstolni, de szerencsére később kicsit bátrabbak lettünk, és így már több sort is bemertünk vállalni. Többször előfordult, hogy a beszélgetés során kiderült, hogy mi is ilyesmivel foglalkozunk, és erre nagyon kedvesen meghívtak minket. Mindenhol bárpultnál, vagy külön kis asztaloknál foglalkoznak a vendégekkel, mesélnek, valóban releváns dolgokat nem csak buta turista borkóstoló szöveg van berakva repeatre. Nagyon profi volt minden személyzet, megtanulták, amit meg kellett, és mellette még kedvesek is voltak, pláne miután kicsit kiszakadtak a napi 60x elmondott monológból és személyesebben is szót váltottunk. Sokat gondolkodtunk rajta, hogy vajon ez a fajta tasting zone-os rendszer működne-e otthon, Gergő szerint, ha energiát, tudást és pénzt szánnának rá akkor igen, szerintem még ehhez gyerekcipőben járunk.

A völgy nyitó városa Napa, a vége pedig Calistoga, köztük Yountville, Rutherford, St. Helena. Mindegyik település egy külön világ, saját atmoszférával. Napa méretét tekintve a legnagyobb, így ez sokkal több szolgáltatással vár, mint a többi város, elég sok kóstoló termet és különböző, jobbnál-jobb éttermeket lehet találni, de borászatilag innen leginkább ingázni érdemes a többi faluba. Első nap, miután bejártuk a völgyet nagyon ki voltunk éhezve egy utolsó pohár borra, na meg valami harapni való sem jött volna rosszul. Egy kis sétával megtaláltuk a tökéletese helyet a pillanathoz. A Atlas Social (mint kiderült a sok Bib Gourmand egyike) már kívülről is nagyon kreatívnak és igényesnek tűnt (mint amúgy minden vendéglátó egység Napa Valleyben) de amikor megtudtuk hogy happy hour van, akkor aztán nagyon boldogok lettünk. Így Napa Valley szívében ittunk két pohár cremant és két pohár chenin blanc-t J, kóstoltunk hozzá osztrigát (mert itt db-ra is lehetett rendelni), fűszeres sültkrumplit, rákos falatot és még valamit. Egész héten vissza-visszahúzott ide a szívünk, de nem lehetett ugyanoda menni ennyi hely közül…

Napa nyüzsgésével ellentétben Yountville egy igazi kirakat falu, mintha minden épületet éppen egy katalógusfotózáshoz tökéletesítenének. Gyönyörű és elképesztően gazdag település, ahol csak azért nem töltöttünk mégtöbb időt, mert ahhoz sokkal több pénz kellett volna… Igazi gourmet központ a völgy életében. A sok-sok Michelin-csillag közül itt van Thomas Keller bisztrója és péksége, a Bouchon és a French Laundry, átlagos emberek számára oly elérhetetlen varázsvilága. Na jó, egy kicsit túlzásba estem, de tényleg ácsingózva néztük az étteremből kifelé tartókat… Viszont találtunk egy helyet, aminek a neve eddig ismeretlen volt számunkra. Lucy restaurant a Bardessono Resortban. Már a bejáratból beleszerettem. Elképesztő design-ja van az egész komplexumnak, amit a saját veteményes kertjük vesz körbe. A belső kertes lounge-ra néző bárban szintén találtunk happy hour akciót, így azonnal lecsaptunk rá két koktél társaságában. Egy kicsit uraknak érezhettük magunkat, és megbeszéltük, hogy ha egyszer nagyok leszünk, akkor innen fogjuk bejárni újra a borvidéket. Ha már itt nem tölthettük el a kívánt időt,

letértünk az útról és megkerestünk pár kiírt borászatot, amik nem a főút mellett vannak. Mint kiderült, a legtöbb hely nincs csak úgy nyitva, ha egyáltalán, akkor is csak bejelentkezésre várják a kóstolni vágyókat. De ezt nem tudván, gondoltuk felkerekedünk megkeresni a Kongsgaard borászatot, akikről jókat olvastunk. Bár kóstolni nem tudtunk (de kezet fogtunk Mr. Kongsgaard-dal), mert ők nem fogadnak kóstolókat, de maga az út megérte oda. Gyönyörű napsütéses őszi erdőben próbáltuk tartani az iramot a szerpentinekkel, amik mintha a semmibe vittek volna. Az egyik legszebb élmény volt a borvidéken.

Yountville-t elhagyva St. Helena a következő happening, ahol első nap pont belefutottunk egy homecoming felvonulásba, ahol a helyi gimi évfolyamai és azok king and queen-jei vonultak fel. Elképesztő parti volt az utcán, mindenki cukrot dobált, integettek, ujjongtak. Gyorsan le tudtuk parkolni a kocsit, és előreszaladtunk, hogy kicsit mi is kivegyük a részünket J Amúgy St. Helena még mindig gazdag, de már sokkal valóságosabb városnak tűnik. A főutca tele van bisztrókkal és boltokkal, a domboldal erdői pedig rengeteg borászatot rejtenek. Nagyon fontos hellyé vált a szívünkben, hiszen itt tanyázik a nyugati part egyik (a háromból) 3 Michelin-csillagos étterme, a

Restaurant at Meadowood. Nagyon sokat olvastunk és hallottunk róla, számos videót néztünk már meg a youtube-on a new napa cousine megalkotójáról, Mr. Kostowról, aki kicsit csapzott hajjal, szemüveggel és laza stílussal alkot hatalmasat. Gergő fáradhatatlan olvasgatásának hála megtudtuk, hogy a 250$-os vacsora menü mellett a bárban kínálnak snack menüt is, ami csak 40$/fő. Úgy gondoltuk, hogy bármennyire is kell spórolni, de ez talán olyan élmény lehet, amit mi nem hagyhatunk ki, és igazunk is lett. Muszáj egy kicsit írnom róla… Először is az egész komplexum (szálloda, resort, golf pálya, krikett pálya, étterem) az erdő közepén van, távol mindentől. Olvastuk, hogy dress code van az étteremben, így felvettük legszebb ruhánkat (…farmer-ing-tornacipő…) és nagyon izgatottan vártuk, hogy eljöjjön az 5 óra, amikor kinyit a bár. Már kitaláltuk a monológunkat arra az esetre, ha nem engednének be minket, mégiscsak egy 3 csillagos helyről van szó, ide földi halandók nem járnak… Mi voltunk az első vendégek, és nagyon kedvesen, őszinte mosollyal fogadtak minket, mintha csak az útról betértünk volna vacsorázni. Nyilván a hatalmas érdeklődésünkből, és a ’csak’ snack menüből érzékelték, hogy ez nekünk mennyit jelent, és egy pillanatig nem néztek ki minket és nem is éreztük, hogy nem lennénk odavalók. A lánynak, aki fogadott minket elmeséltük, hogy

hogyan jutottunk el idáig, és utána több felszolgáló is odajött hozzánk kérdezősködni. Lehet, hogy ez része annak az exkluzív hangulatnak, amit ők nyújtanak, de az a lényeg, hogy működik, tényleg különlegesnek éreztük magunkat. A snack menü 10 falatból állt, ami bepillantást engedett, hogy vajon az ajtón túl, az étteremben milyen is lehet eltölteni egy estét. Azon túl, hogy tökéletesek és ötletesek voltak a fogások, nagyon jól éreztük magunkat a kandallótűz mellett az erdőre néző asztalunknál. A fizetés után, Gergő megpedzegette, hogy nem kérjük-e meg őket, hogy benézhessünk a konyhába, de nekem nem volt elég merszem, hogy megkérdezzem… Viszont, egyszercsak az egyik pincér, aki már többször is járt az asztalunknál megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvünk hozzá. Mindezt 8-kor, a vacsora pörgés kellős közepén. Mi csillogó szemmel követtük a pincért, aki nem csak lerakott minket egy sarokba, hanem odahívta az egyik szakácsot, aki a snack menü nagy részét készítette, hogy mesélje el, mi hogyan működik a konyhában. Tényleg nagy pörgés volt, láttuk a séfet is, köszöntek az emberek és mi nagyon-nagyon meg voltunk hatódva. Így leírva nem hangzik úgy, mintha ez nagy történés lett volna, de ott, egy három Michelin-csillagos étterem konyhájában állni, látni azt a séfet, akiről évek óta csak filmeket nézünk, nekünk elég nagydolog volt.

Borról még szó sem esett J. Nem tudtuk meghazudtolni magunkat, így végig jártuk a Chandon és a Mumm kóstolótermeket (az utóbbi jobban ízlett), kóstoltunk elegánsan hordós (ott közepesnek hívják, nálunk az kimondottan hordós) chardonnay-kat, és az utolsó napra a vörösökbe is belevetettük magunkat. Az egyik legnagyobb élmény a Stag’s Leap Winery volt, ők tetté világhíressé a kaliforniai cabernet sauvignon-t. Gondoltuk ez megéri, így bevállaltuk a komolyabb kóstoló sort, ami valóban megérte. Az Artemis bora, amit otthon lehet kapni (nem olcsón), az számukra a mennyiségi tétel, amiből nagyon sokat adnak el, tehát a belépő bor. Ez az egyik kedvenc vörösborom, amit valaha ittam. A borok, amiket kóstoltunk minőségben mind az Artemis felett vannak. Nem volt rossz… Egy otthoni ismerősünk segítségével borászat bejáráson is voltunk a Far Nienténél. Egy magyar srác, aki ott dolgozik vezetett minket körbe és feltettük neki az összes, három nap alatt felhalmozódott kérdésünket.

Napa kicsi, belátható távolságaihoz képest Sonoma County egészen más. A nagy része itt is főút mellett fut, de egészen az óceánig tart a terület, számos apró kis településsel. A nagyobb léptékkel együtt természetesen a választék is színesebb. Egy fokkal olcsóbbak a kóstoló sorok, sokkal több fajta és szélesebb ársávban lehet éttermeket találni, a mérete miatt a természet is sokkal változatosabb, és a Chardonnay is sokkal több J. Borászatok terén továbbra is követtük a Wine Spectator ajánlásait illetve a nagy és szimpatikus helyeket is megnéztük. Ez első borászat nem is lehetett más, mint a Buena Vista Winery, amit még Haraszthy Ágoston alapított az 1800-as években. Ez volt az első minőségi borokat forgalmazó borászat, ugyanis Haraszthy hozta be Kaliforniába a BDX-i fajtákat. Ma már egy másik család tulajdonában van, de továbbra is tisztelik és megörökítik a magyar gyökereket a gyönyörű borászat kertjében. Elmentünk a Coppolához, hogy a Mondavi mellett lássunk egy másik híres borászatot is. A borok nem voltak rosszak, de nem is okoztak maradandó élményt, viszont a borászat ajándékboltja olyan, mintha felrobbant volna egy merchandising bomba. Amit csak el lehet képzelni a Coppola filmek és boros termékek összekapcsolásából, az mind megvásárolható volt.

Látszik, hogy Kalifornia más területéről jönnek a gyökerek. A Wine Spectator lista alapján kerestük fel a Ferrari-Carano borászatot, ahol amellett, hogy Toszkánát idéző kastélypark várt, a chardonnay-k is nagyon izgalmasak voltak. Itt találkoztunk először azzal, amivel utána sok más borászatnál is, hogy a kóstoló sorok nem keverik a könnyebb és komolyabb tételeket, hanem van egy kóstoló sor, amiben a könnyedebb, populárisabb tételeket kóstolhatod végig, és van egy másik, drágább sor, ami az eggyel fajsúlyosabb borok szelekcióját sorakoztatja fel. Az előnye, hogy így több érdekes tételt is meg lehet kóstolni, viszont akkor kimaradnak olyan szőlőfajták, mint a sauvignon blanc vagy a zinfandel. Rátaláltunk egy borászatra, Kunde Winery Kenwoodban, ahol annyi szőlőfajtával dolgoznak, hogy kiküszöbölték nekünk ezt a fajta hiányosságot, és kóstoltunk az említettek mellett még malbecet, na meg persze a klasszikus BDX-i fajtákat is.

Autókázás közben találtunk rá Sebastopol városára, ami könnyen az egyik kedvenc helyünkké vált. A hippi érzelmű városka egésze nagyon hangulatos, de 1-2 éve a város szélén lévő, bezárt almafeldolgozó üzemeket átalakították egy közösségi térré, tele parkkal, étteremmel, borászattal. Apró, kézműves stílust idéző berendezések, eredeti ötletek és barátságos hangulat uralja az egészet. Szerencsénkre betértünk a Wind Gap borászat is kóstoló helyiségébe, ahova először a berendezés húzott be minket (a WS ajánlása mellettJ), de a pinot gris-ből készült narancsbor abszolút lekenyerezett minket. Nem sok ilyenfajta különlegességgel lehet találkozni a környéken, így izgalmas volt héjon áztatott fehérborokat vagy betontojásban készült tételeket kóstolni.

Az egyik legjobb döntésünk volt, hogy nézzünk ki az óceán partra. Nincs messze, biztos az út is szép lesz. Egy gyönyörű erdőben autókáztunk a Russian River mentén az óceánpartig, ahol hatalmas sziklák és hullámok vártak. Itt éreztük leginkább az egész utunk során, hogy milyen ereje van az óceánnak. Sétáltunk a homokban, fókákat néztünk és ámultunk.

Az egy hét alatt sok helyet megkedveltünk, és mégtöbb, igazán különleges élményben volt részünk. Ha az ember tényleg mélyrehatóan akarja megismerni Wine Countryt, akkor nem elég egy hét, de még talán kettő sem. Mi nagyon megszerettük, és abban a nyugodt hitben hagytuk el, hogy ide még biztosan visszatérünk.

Még sokkal több képért és videókért katt:
(tájak, érdekességek, Meadowood menü, borok, hullámok, sziklák, erdők)