Fiji :-)

Már nagyon izgatott vagyok, hogy beszámoljak eddigi Új-Zélandi élményeinkről is, de még tartozunk egy képáradattal Fiji-ről. Az utazás ötletének megszületésekor nem volt a terv része bármilyen egzotikus ország meglátogatása, de Los Angelesből a legolcsóbb repjegy Aucklandbe a Fiji Airlines-nál volt, Nadi átszállással, így viszont nem hagyhattuk ki az alkalmat. Egyikünk sem volt még trópusi országban, így mind a ketten nagyon izgatottak voltunk.

Hosszú várakozás és hosszú repülés után érkeztünk meg Nadi-ba, ami a legnagyobb szigetnek egy nagyvárosa. (érdekes fogalom itt nagy) Még otthonról foglaltuk ide a szobát, a lényeg az volt, hogy olcsó legyen, gondoltuk úgyis csak pihenni akarunk. Hát Nadi-ra nem nagyon érdemes menni. Nyilván ennek is több része van, a reptér és környéke (kvázi belváros) nem igazán vonzó, de ettől kicsit távolabb vannak részek, a nagy szálloda láncok resort-jai, amik azért elég szépek. Na, a miénk nem ilyen volt J. Még nem igazán kelt fel a nap mikor megérkeztünk, reggel f8-kor még minden kihalt volt. Bár vízre nézett a szobánk, ami elég sokat dobott mindenen, de szó mi szó, nem az a látvány volt, ami eszébe jut az embernek Fiji-ről J. Hogy kicsit kompenzáljuk ezt a látvány, megbeszéltük, hogy az Amerikában ügyesen megspórolt pénzen befizetjük magunkat a második nap egy útra, ahol kimegyünk egy kis szigetre. Megkerestük a legmegfelelőbb utat, gyorsan regisztráltunk, így elkezdhettük a pihenéstJ. Első nap kis napozás, függőágyban alvás, délutáni alvást, teraszon pezsgőzés majd ismét alvás. De a lényeg a második nap!!

Az egyik hajózós cégnek van egy saját kis szigete, oda vezetett az utunk. Felvettek minket a hostelnél, és 1-2 óra múlva már el is indult a szigetek felé. Gyakorlatilag vizibuszként működik a hajó, ami körbejárja a szigeteket, mindenhol le- és fölszállnak az emberek, mindenhol énekkel, tapssal és hatalmas Bula (a köszöntés) felkiáltásokkal köszöntik a népet a parton. Odafelé miénk volt az első megálló. A nagy hajóról egy kis hajóra szálltunk át, ami kivitt a partra. Na ez már az a látvány volt, amit Fiji-ről gondoltunk. Elképesztően kék víz, messziről vakító fehér homok és zöld pálmafák. 3-4 óránk volt a szigeten, aminek a nagy részét snorkel-ezéssel töltöttük. Én nagyon tartottam tőle, tudjátok, mennyire félek a nyílt víztől. De Gergő hál’istennek rávett. Az elején elég félelmetes volt, a víz hangja, meg megszokni a pipával lélegzést. Amikor először láttam meg halat majdnem kiugrottam a vízből. De aztán szépen lassan hozzászoktam, és nagyon-nagyon élveztem!! Nem volt annyira színes, mint a klasszikus dokumentumfilmekben, de láttunk jó pár halat, színeseket is, és összességében, első ilyen élménynek nagyon-nagyon jó volt J. Jól leégett a hátunk és kellő képen ki is fáradtunk a naptól, sós víztől és úszástól. Egyikünket sem kellett altatni, és reggel korán kellett kelnünk, hogy 6-ra kiérjünk a reptérre. Érdemes megjegyezni, hogy az egész napos sós víz, esti kis piálás, kevés vízivás, éjszakai hirtelen felállás könnyen ájuláshoz vezet. Gergő már tudja, de végül nem történt nagy baj.

Másnap végre elindultunk Új-Zélandra, ahol barátaink, Gábor és Kate várt minket, mi pedig gyermeki izgalommal lestünk ki a repülő ablakából, hogy mikor bukkan fel az első sziget…

Képek és érdekességek:

Nadi part

jól megérdemelt pihenés

néha egy emberke sétáltatta a lovakat,néa meg csak úgy maguktól sétálgattak a parton. De néha meg is fürdették őket a vízben :-)

muszáj volt kipróbálnunk egy dobozos rumos kólát, de nem lett a kedvencünk  

szoba kilátással

Gergő ellenségei, tele volt velük este minden. nem nyithattunk ki semmit, nehogy bejöjjenek :-)

kis szigetünk

Fiji vacsi

és utsó este kaptunk egy nem csúnya naplementét...