Továbbra is űzzük az ipart a Villa Maria termeiben és pohár mosó szobájában (bár itt egyre kevesebbet tartózkodok:-), de mint mondtam, igyekszünk hasznosan tölteni szabadnapjainkat. Egészen sok óránk összegyűlt a munkában múlt héten, így a 2 napból egyet itthon töltöttünk, kicsit lakhatóvá tettem újra a lakást, karácsonyi kis apróságokat próbáltam alkotni, és eközben kinéztük, hogy hova menjünk másnap. Kb olyan két - két és fél órányi útra lévő célpontokat tűzhetünk ki, ez kényelmesen megtehető távolság, van idő útközben megállni, ha meglátunk egy szép helyet, és van időnk barangolni, sétálgatni. Hozzá kell tennem, hogy nem egy hatalmasa kihívás szép helyeket keresni ilyen sugárban, gyakorlatilag bármelyik partra rábökhetnék csukott szemmel, az szép lenne. Így nem stresszeltük túl magunkat, és egy munkatársunk által ajánlott Omaha Beachet tűztünk ki végcélnek. Auckland felett kezdődik a Northland, ami a legészakibb földnyúlványa az országnak, egy autópálya (kissé túlzás ilyen néven említeni) vezet rajta végig, legnagyobb városa Whangerei, ami olyan félúton található a legészakabbi pont és Auckland között. Először ezt néztük ki, mert a várostól nem messze van egy nagyon szép part, ami a híres búvár paradicsomra, a Goat Island-re néz, de mivel útközben megjöttek a snorkeling cuccaink, ezért úgy döntöttünk ide majd azokkal együtt térünk vissza egy napsütésesebb napon.
Omaha félszigete ezek alatt van nem sokkal. Ez a pici földnyúlvány, amit körbe vesz a víz (főleg dagály idején) láthatóan tele van eléggé jól szituált házakkal, mintha az egész egy lakópark lenne. Hétfő kora délután lévén kicsit olyan érzésünk volt, mintha rajtunk kívül senki nem tartózkodna itt. Hosszú, homokos partja a borús éggel és a mérhetetlen csönddel olyan nyugalmat árasztott, hogy egy perc alatt elfelejtettünk minden fáradtságot vagy stresszt. (itt azért a minket ért stressz nem otthoni léptékben mérhető...)
Sok más partszakaszt is kinéztünk Omaha felé, a barna táblák segítenek a szép helyek felkutatásában. Így jutottunk el Snell Beachre is, egy apályban elhagyatott, kagyló törmelékkkel teli kis öbölhöz. A csupa lila-kék kagylótörmelék nagyon szép színt adott az egész látványnak, és az apály miatt egészen mélyen be lehetett sétálni, valahogy bizsergető érzés az óceán helyén járkálni.
A nap utolsó nagy állomása a közeli Shakespeare Regional Park volt, amit youtube videókban fedeztünk fel. Ez volt az első olyan természeti látványosság, ahol megvolt az ember érzete, hogy egy nemzeti parkban mászkál. Egész Új-Zélandon sok madarat látni, de itt különösen odafigyelnek az élővilágukra. Láttunk elképesztően színes apró papagáj szerűt, sok pukeko-t (ami az itteni, gyakran előforduló, hosszú lábú, kék tollú, piros csőrű madár), bárányokat és még sok más madarat. Az egész parkban csodás volt a látvány, minden oldalról víz veszi körül, egy egészen kis elzárt világban jártunk:
A következő szabadnapunk már Karácsonyra esik, ami nagyon durva, egyáltalán nincs karácsony hangulatunk, szeretnénk majd valami különlegeset csinálni, de majd meglátjuk..
Mégtöbb kép:
Omaha partiőrség rendkívül stresszes munkája
Snell Beach egyetlen látogatói
az egész északi sziget tele van ilyen, pirosan virágzó fákkal
Brick Bay borászat, véletlenül akadtunk rá, és nagyon jó vörösbort kóstoltunk náluk
<3
ez már Orewa partja napsütésben
A Shakespeare parkban kreatív módon így ösztönöznek fényképezésre
és azok a bizonyos színes madarak
és egy páva is épp a parkolóban sétálgatott
Auckland sziluett
No comments:
Post a Comment