Life elevated

Utah állam területén nagyon sok nemzeti park található és még annál is több gyönyörű táj, amik nincsenek megnevezve, vagy nincsenek benne az útikönyvekben. Szóval három napot szántunk rá, hogy Monument Valleyből indulva megnézzünk 4 nagy parkot, hogy a harmadik nap Las Vegasba érkezzünk.

Ami a három nap alatt általános tapasztalattá vált: sokkal drágábbak a szállások és a benzin, mint az eddigi államokban. Itt kifejezetten szezon van, hiszen már nincs 30 fok, így sokkal jobban lehet élvezni a túra útvonalakat, így kevés szabad szobát találtunk és nagyon sok turistát. Az az érzés, ami a Big Bend-nél volt, hogy szinte egyedül vagyunk, az itt nem volt meg…  Kb. 1000 méter tengerszint feletti magasságot napjában többször is megtettünk, le és fel; a legmagasabb pont, ahol voltunk az 8819 láb volt (2688 m). ’Life elevated’ jelmondat szerepel Utah állam rendszámtábláján, mert a magas hegyek és mély völgyek mellett az átlag autópályák is kb. 1500-2000 méteren vannak. Majdnem végig sütött a nap, kisebb nagyobb felhőkkel, amik csak mégszebbé tették a tájat. Nagyon sokszor kellett figyelni az úton átszaladó állatokat, legtöbbször szarvas vagy őz veszély volt jelölve; nekünk összesen négyszer kellett megállnunk állat miatt. Vannak helyek, ahol nem is állat sziluett van a táblán, hanem ’active wild life crossing’ és villogó lámpa. Szóval itt tényleg komolyan kell ezt venni. Láttunk nagyon sok bocit, közelről, messziről, de láttunk őzet is, egészen közel. Hihetetlenül változatos kőzetrétegek borítják a talajt, gyönyörű akár csak a puszta sziklákat is nézni; a zöldtől a narancssárgáig terjedt a skála az elmúlt három nap. Mindegyik nemzeti park más volt és mindegyik gyönyörű.

1. Monument Valley

A másnap éjszakai esőzés után reggel még elég párás és felhős volt az ég, így nem kaptunk 100%-os látványt, de a lényeg így is átjött. A pusztaságot átszúró sziklatömbök és a vörös kőzet- és talajszín nem csoda, hogy wester film készítőket ihlettek. A mellette futó országútról is prímán át lehetett látni a tájat, így nem mentünk be navajo barátaink fizetős, elkerített részére, inkább suhantunk tovább az Arches Nemzeti Park felé. 

2. Arches

A boltíveiről és ablakairól híres nemzeti parkba vezető, elég kemény szerpentin Moab városából indult. Mielőtt beértünk volna a városba, az országút mentén egyszercsak megláttunk egy hatalmas boltívet a sziklahegyek lábánál. Ide fel is tudtunk mászni és csak páran álltunk meg az autópálya szélén, szóval meglehetősen meghittebb élmény volt, mint a nemzeti parkban sétáló sok turista között. A parkban profin kiépített utak voltak, kocsival be lehetett mindent járni, csak akkor kellett gyalogolni, ha közel akartál menni a sziklákhoz. A Monument Valleyhez képest, ahol egy hatalmas síkságból kiemelkedett 8 db sziklatömb, itt sokat mentünk felfelé és még onnan jöttek a hatalmas hegyek. A parkon belül is nagyon változatos magasságokat mentünk és itt fedeztünk fel először egy türkiz zöld színű talajkőzetet. Az utolsó része az útnak, ami a leghíresebb boltívhez vezetett egy félórás séta volt. Visszafelé rendesen be voltunk szarva, hogy elkap-e minket a közeledő fekete felhőtömeg. 5 percen múlt, hogy megúsztuk…

3. Canyonlands National Park

Két bejárata van a parknak, egy keletről és egy északról. Mi a keletihez voltunk közelebb, így arra esett a választás, mint utólag kiderült nagyon szerencsésen. Moabtól nem túl messze indult be egy kis út, 22 mérföld, ami a nemzeti parkhoz vezetett, és kijönni is csak itt lehetett. Már önmagában ez is gyönyörű volt. Az egész Canyonlands régiót a Colorado folyó vájta ki magának. A hatalmas sziklafalak teteje volt régen a talajszint, mi ezek lábánál, a hatalmas völgyekben autókáztunk, ami régen a folyómeder volt. A parkba végül nem mentünk be, mert kívülről is lehetett mindent látni, és inkább kinéztünk egy másik overlook pontot. Ugyanarról az országútról indult, mint az előző, csak a sziklák fenti síkjában. Ennek a végéről a Canyonlandet felülről láttuk, és így vált teljessé a kép. Sajnos a kép nem igazán adja át a völgy mélységét és a távolságok mértékét, de egészen lenyűgöző volt.

4. Bryce Canyon

A Canyonlandhez képest 5 órát autóztunk - tegyük hozzá, hogy beszarás gyönyörű úton - így merőben más természeti közegből indult az út a nemzeti parkhoz. Az állam D-Ny-i részén van, így melegebb a klíma, sok a fenyves és az élénkzöld növényzet, de a hegyek nagyságai itt is ugyanolyan monumentálisak. A parkban az autóút egy fenyvesben vezet végig, ahonnan még fogalmad sincs, hogy milyen látvány vár a kilátó pontokról, ahova csak gyalog lehet eljutni. Ez egy szél és víz által kidolgozott kanyon. Már-már szürreálisan narancssárga és lenyűgöző. A parkon átvezető útról erre a kanyonra lehet rálátni különböző magasságokból. Számomra talán itt volt a leghihetetlenebb, hogy ilyet tud művelni a természet. (de a Grand Canyonban még nem voltunk…)

+ Zion Nemzeti Park

Ide egészen véletlenül tértünk be, határozottan nem terveztük. A Bryce-ból más úton akartunk menni Vegas felé, mint amelyiken jöttünk. Csak annyit láttam a GPS-en, hogy nagyon nagy szerpentinek vannak rajta, de mire ez kiderült, már félúton jártunk, így nem akartunk visszafordulni. Utána rájöttünk, hogy ez az út visz át a Zion Nemzeti Parkon. Azt még egyszer se írtam, hogy ezek a parkok mind belépősek, 15-30 dollárig. Mivel tényleg nem volt szándékunk bemenni, de már nagy időpazarlás lett volna visszafordulni, ezért Gergő rábeszélte a parkőrt, hogy beengedjen minket ingyen, cserébe mi egyenesen átmegyünk rajta, megállás nélkül. De még így is beszarás volt… (bocsi, kicsi a szókincsem ezen a szinten) Olyannyira a hegyek és sziklák között mentünk, és olyan hatalmasak voltak, hogy nem csodálkoznék, ha a Mátrix-i Zion innen kapta volna a nevét. ;-) Tényleg leírhatatlanul megdöbbentő volt, pláne amilyen hirtelen jött…

Innen már csak 4 óra Vegas, most éppen a kocsiban ülünk, és már Nevadában vagyunk. Bár nem Barstow felől megyünk és a bőröndjeinkben is egészen más van, de beléptünk denevér országba… ;-)