South California

Nevadaból izgatottan indultunk el San Diego és California pálmafái és tengerpartjai felé. Én, személy szerint már nagyon vágytam a sivatag után valami barátságosabb és színesebb közegre. Ehhez képest az 5 órás út első 3 óráját a Mojave Sivatagban töltöttük. Gergő szavaival élve, látod, hogy elveszi az életed, ott nincs túlélés. Az autópálya elmegy egy régi szórakoztató park mellett, ami valószínűleg már pár éve bezárhatott, és az elszáradt pálmákon látod, hogy ott nincs esélye természetes élővilágnak. De szép lassan, 1-2 hegyet átszelve elkezdtük érezni az óceán illatát.

Az első esténk nem volt egyszerű, merthogy elfelejtettünk szállást foglalni... Kicsit körülményesen, de végül nagy szerencsével egy airbnb-s visszaírt nekünk rögtön, és még aznap este befogadott minket, így végül, Chula Vista-ban lett szállásunk két éjszakára. Chula Vista San Diego déli részén van, nagyon közel Tijuanahoz. Csak 20 percnyire van San Diego luxusától, de itt elég máshogy élnek az emberek. Kedvenc helyünkké vált a helyi Imperial Beach, amit még aznap este meglátogattunk, és a másnap reggelt is azzal kezdtük. Igazi szörfözős tengerpart, ahogy már a bejárata is mutatja. Este csak az óceán félelmetes, zubogó hangját hallottunk, de reggel más sokkal barátságosabb és lenyűgözőbb látvány várt. Innen Coronado sziget felé mentünk egy hosszú, keskeny földnyelven. Coronado már igazi csillogó turista városka. Gyönyörű szállodák, hangulatos főutca, tele kávézókkal és éttermekkel. Itt már mindenképpen ennünk kellett valamit, mert kimaradt a reggeli. Nem volt könnyű választás, nem akartunk megalkudni, de a pénztárcánkat is figyelembe kellett venni. Végül egy Leroy’s Lounge nevű hely teraszára ültünk be, ami sokkal jobbnak bizonyult, mint ahogy számítottunk rá. Nem ettünk sokat, de pont elég volt korai ebédre, és igazán szórakoztató, intelligens ételek voltak. Mangós, garam masala tojás és langyos paradicsom püré kecskesajttal. Nagyon-nagyon jól esett…

Ezek után már tényleg ideje volt San Diego belvárosa felé venni az irányt. Ez gyakorlatilag a kikötőt és az ahhoz közelebb eső részeket jelenti. Hangulatos, zöld kis szigetek, mellette hatalmas hotelek és irodaépületek majd kicsit New Orleans-t idéző, történelmi gázlámpás negyed. Így az ember 10 percen belül elég sokfajta benyomást kap, de mégis nagyon megragadó. Pont aznap egy autó show volt az egyik utcán, természetesen azt nem hagyhattuk ki… J Gyönyörű és különleges autók voltak de mégjobb volt az utca hangulata. Ezek után kimentünk kicsit a kikötőbe, merthogy San Diego-ban van egy hatalmas katonai bázis egy nagy hadihajó kikötővel. Már messziről láttunk egy anyahajót, ami megközelíthetőnek tűnt. Nagyon hangulatos kikötőben állt egy kiállító térként működő anyahajó, a USS Midway. Ide már nem mentünk be, de körbesétáltuk; nagyon jó és megkapó szobrok vették körül…

Ideje volt visszaindulni Chula Vista felé, mert már muszáj volt keresnünk egy mosodát, aznap elfogyott az utolsó fehérneműnk is a bőröndből. Az első, ami szembe jött velünk wifis volt, így amíg kimostuk a három adag ruhánkat le is tudtuk foglalni a szállást a következő pár napra és kerestünk egy éttermet estére. Természetesen mexikóira esett a választás. Texcoco, ami a bárányhúsról híres. Egy földalatti kemencében hőkezelik a húst, és az abból kicsöpögött szaftos levet is felszolgálják levesként. Gergő egy ilyen hús-leves kombót evett én pedig egy quesadillát. Utólag kiderült, hogy mexikói házigazdánknak olyannyira ez a kedvenc helye, hogy hetente minimum egyszer muszáj itt ennie. Érdemes megemlíteni, hogy amióta a mexikói határ környékén volt lehetőségünk több éttermet is kipróbálni, teljesen új értelmezést nyert számunkra a mexikói konyha.

Másnapra egy laza nap volt betervezve: szépen lassan felcsorogni a parton Los Angeles felé. Pasadena-ban találtunk szállást (ami L.A. észak-keleti része), így a parton csak Newport-ig mentünk. Először La Jolla, onnan Laguna Beach, majd Newport. Mindhárom egyedi és gyönyörű tengerparti város. 

La Jolla-ban megkerestük a híres, parton heverésző fókákat… Úristen, Verocs, Lulu, megőrültetek volna tőlük… Elképesztően édesek voltak, és tényleg nagyon közel lehetett hozzájuk menni. Nyilván ők voltak a fő attrakciók, de önmagában a tengerpart is gyönyörű volt. Elképesztően nagyok voltak a hullámok, a köd és pára keveréke csak még extrémebbé tették a látványt. Innen a lehető legkülsőbb tengerparti úton akartunk eljutni Laguna Beach-ig. Egész nap ilyen ködös-párás volt a levegő, de valahogy semmit nem vett el a látványból. Inkább csak igazibbá tette az egészet…

Laguna Beach elvileg művész kisvárosnak számít, ennek megfelelően egészen más házikók voltak a part mentén, mint a többi városban. Nagyon tetszett, de a legszebb csak most jön. Newport csak 10 percnyire van Laguna Beach-től, és egy régi kedvenc sorozatomban sokat emlegették, így nem is volt kérdés hogy megállunk. Itt látszódott igazán a magasabb életszínvonal, és szerintem az igazán kemény részén nem is voltunk. Lementünk a kikötőkhöz egy kis szigetre. Az a tengerparti város, amiről az ember álmodik… Ahol sétálás közben úgy érzed, hogy most beléptél valakinek az intim szférájába, pedig csak az utcán sétálgatsz. Mindketten elképesztően imádtuk…

Időben felértünk Pasadenába, kisebb nagyobb dugókon keresztül, ahol már csak egy vacsira maradt erőnk. Találtunk a neten egy hot dogost. Nagyon jól választottunk… A Dog Haus-ban nem úgy kell elképzelni egy hot dogot vagy egy hamburgert, mint máshol, egy spéci zsömléből csinálják és ettől lesz különleges. Na meg minden hozzávaló is elképesztően fasza volt. Vacsi után muszáj volt emésztés céljából sétálni egy kicsit. Bár sötét volt, de szép és élhető városnak tűnt Pasadena, egyértelműen érződött, hogy az egyeteme körül forog.

Ezek után egy nap Vegas és egy hosszú nap Grand Canyon következik, de már alig várom, hogy visszaérjünk az óceánhoz! 

a fókák:

mégtöbb autó fotó a fiúknak:-) (katt)