NOLA (New Orleans, Louisiana)

Nagyon vártuk már a napot, hogy odaérjünk New Orleansba. A délnek, Austin mellett ez volt a másik nagy állomás, ami igazán lázba hozott minket. Izgalmas volt az odavezető út is, Mobile után olyan ciklonba keveredtünk, hogy autópályán olyan 35-40 mérfölddel (~65 km/h) mentünk csak. Így a megérkezés még édesebb volt. 

Először azt hittük, hogy viszonylag a külvárosban lakunk, de másnap kiderült, hogy 15-20 perc séta mindössze az út a nyüzsgés felé. Már régóta csak moteleztünk, így igazán jól esett egy Airbnb-s szoba. Mindig sokkal barátságosabbak és tisztábbak. Cuki lila házban egy pici, de hangulatos szoba, külön bejárattal. Két sarokkal arrébb több bárt is találtunk. Az első, amibe bemerészkedtünk (abszolút ismeretlenül) egy burlesque bár volt. A show-ról sajna lemaradtunk, mert egy privát eventre bezártak aznap este, de még egy italt kaphattunk. Mint New Orleans-i jellegzetesség egy abszintos, whiskey-s koktélt kaptunk, éhgyomorra jól lelazított minket. Innen a szomszéd bárban egy Dirty Trivia-ba csöppentünk, vetélkedő zenékről és filmekről. Habár a versenyzéshez későn érkeztünk, de azért beszálltunk a játékba, és a bonus játékban 5 zenéből 4-et felismertünk!! J De mivel még mindig éhesek voltunk, így tovább álltunk a harmadik sarkon lévő bárba, ő volt Siberia. Gyakorlatilag egy diszkrét punk-rock kocsma, élő zenével, aminek a hátuljában üzemel (van egy kiadó ablak) egy szláv konyha. Ha kevésbé csábító is lett volna, akkor is itt ettünk volna, de így csak mégjobban esett a két igazán fasza hamburger. Így már jóllakottan és kissé becsípve sétáltunk haza.

Az út tervezése során nem olvastam végig egyik várost sem, hogy hol-mit kell megnézni, így reggel

gyorsan átfutottuk a könyvet+netet, és elindultunk a francia negyed felé. Az első kis étterem, ami szembe jött velünk pont tökéletes volt egy kiadós reggelihez. Amellett, hogy finom volt a kaja és nagyon hangulatos kis terasza volt, a legzseniálisabb a duci, meleg, fogatlan, rózsaszínhajú felszolgáló fiú volt. Kedvességével és bizarr létezésével igazán jókedélyűen indította el a napunkat.

New Orleans számunkra a házakról és az utcák hangulatáról szólt. Sokkal jobban élveztük a csendesebb utcákban való kóborlást és a házakban való gyönyörködést, mint a zsúfolt Bourbon Street-et. Az is különleges élmény volt természetesen, tényleg minden második épületből üvölt délután 5 után a zene, rengeteg fény és turista, de az a része a városnak jobban megragadt minket, ahol valóban élnek. Fantasztikus kovácsoltvas erkélyek, színes zsaluk és más színű falak, leomló virágok és mégtöbb szín. Az a kép, ami az ember fejében él különböző filmekből vagy könyvekből tökéletesen pontos. És nem csak a turista részek híres utcáiban, hanem mindenhol. Az üzleti negyedében a városnak nem voltunk, annyira élveztük a hangulatot, hogy inkább a környéken sétálgattunk, otthon pihentünk, este pedig soul food-ot vacsiztunk.

Természetesen napközben kipróbáltuk a híres beignet francia fánkot, ami az amerikai édesség kultúrában valóban egyedülálló. Nagyon finom volt, de talán az európai sokszínű pékáruk között nem biztos, hogy ekkora hírnevet kapott volna. De jó érzés volt egy friss, finom leveles tésztát enni porcukorral, bármiféle generál és mű íz nélkül, szóval érdemes kipróbálni :-)

Az utazásunk 10. napjára volt kijelölve New Orleans. Mi a 12-en érkeztünk, a 13. állam volt Louisiana (ha jól számolom), több mint 2000 mérföld, megszámlálhatatlan híd és folyó, amit átszeltünk a végeláthatatlan mocsarak során. Ez után Texas jön. Nagyon más világ…