The fabulous Las Vegas

Las Vegasba három nap nemzeti parkozás után érkeztünk. Én már kifejezetten ki voltam éhezve az emberek, épületek és bármiféle civilizáció közelségére, hát megkaptam. A sivatagból érkezve egyszercsak kimagaslik a semmiből Vegas belvárosának hatalmas sziluettje. A város gyakorlatilag mára elkúszott egészen az őt körülvevő hegyek lábáig, de csak középen vannak nagy szállodák és magas épületek, onnan kifele minden egyszintes. Így éjszaka még gigantikusabb a Strip látképe.

Mint már említettem, az arizonai rokonok itt vártak minket Vegasban. Mint kiderült Magdi és Adam már többször jártak itt, és Magdi imádja a várost. Így szerencsénkre volt két útitársunk a két nap alatt, akik sokat segítettek Vegas felfedezésében. A Venetian szállodába volt megbeszélve a találka, mi viszonylag közel laktunk a Striphez, így felkerekedtünk gyalog. Szinte azonnal meg is láttuk a szállodát, így hát gondoltuk, hogy közel van… nem volt. Itt a hatalmas, magas tornyok között óriási parkolóházak és a szállodák labirintusai vannak, így ami közeli épületnek tűnik, messzebb van, mint az ember gondolná (pedig nem vagyunk hülyékJ). A Stripen végig sétálva kaptunk egy kis ízelítőt Vegas életérzéséből. Itt gyakorlatilag nem tudsz kilógni a tömegből, mert nincs olyan ember/stílus/extremitás, amivel nem találkoznál az utcán sétálva.

Sokat hall róla az ember, hogy úgy vannak megépítve a szállodák, hogy nehéz legyen eligazodni, így az egészet végig kelljen járnod. A Stripen gyakorlatilag nincs csak szálloda vagy csak kaszinó vagy csak bár; az egyik nem létezik a másik nélkül. Minden szálloda komplexum egy hatalmas labirintus, így a Venetian belső terében felépített csatornarendszerben kifejezetten nehéz volt megtalálni a lobbyt. Szóval csatornarendszer. Itt mesterséges kis csatornák csordogálnak végig a vásárló és vacsorázó részén a szállodának, ahol gondolázhatsz is, ha úgy tartja kedved. De ha ez nem lenne elég, akkor a plafon ég mintájúra van festve és úgy van megvilágítva, hogy teljes mértékben meglegyen a szabadban sétálás illúziója. Tényleg egészen szürreális élmény… Szóval a Szent Márk téren vacsoráztunk egy olasz étteremben, majd reneszánsz boltívek alatt sétáltunk ki a szállodából. Ezek és a többi európai öreg kultúrát idéző részek bár nyomába sem érnek az eredeti látványnak, de biztos, hogy sok amerikainak nagy élmény, akinek nincs lehetősége máshogy „eljutni” Európába. Már késő volt, így aznap estére már csak a Bellagio tavának zenés szökőkút attrakciója maradt hátra. Tó. Szökőkút költemény. A sivatag közepén…

Vegas belvárosa amúgy valóban úgy néz ki, ahogy az ember elképzeli képek és filmbéli élmények alapján, csak még szürreálisabb. Van a régi Strip, amivel indult Vegas, amikor még a hatalmas villogó neon homlokzatok fejezték ki a monumentalitást. Ezek után kezdett el benépesedni a második, eggyel modernebb Strip, ahol a világ híres épületeinek és kultúráinak másolatai állnak. A New York New Yorkban fel van építve egy egész kis Manhattan, ami egy hullámvasúttal is beutazható, vele szemben egy Eiffel tornyot mászhatunk meg, vagy akár a Luxor piramisának tetejéből világító fénycsóva is mutathatja az utat. Itt van a híres Caesars Palace, a már említett velencei Venetian vagy az olasz Bellagio. Majd mikor ezek már nem voltak elegek, jöttek az újabb stílusú, modernebb építészetet és egy új luxust idéző szállodák, mint az Aria, Encore & Wynn, Vdara… Minden szállodának megvan a maga show-ja. Amiket most láttunk: David Copperfield, Celine Dion, Britney, Cirque du Soleil 4 különböző előadása és még nagyon sok más. Van, ahol múzeum van, van ahol egy kalózhajó show-t játszanak le a szálloda előtti tóban, a régi Stripen óránkét neon show-val szórakoztatnak, és persze mindenhol a kaszinók irányába tartasz.

Második este a Startosphere-ben vacsiztunk, ami a Strip elejét jelző, TV tornyot idéző nagy magas épület, a 106. emeletén egy forgó étteremmel, ahonnan belátható egész Vegas. Bungee jumpingolni és hullámvasutazni is lehet a torony tetején, de azt mi inkább kihagytuk J. A várhatóan nagyon profi étterem valóban az volt: az étel, a kiszolgálás és a kilátás is hibátlan volt. Ezúton is mégegyszer köszönjük Magdiéknak, hogy elvittek minket.

Vacsi után neot show-t néztünk a régi Stripen és kicsit barangoltuk a kaszinóban Magdi vezetésével, hogy pár dollár erejéig mi is kipróbáljunk valamilyen gépet. Nyilván nem nyertünk, de leültünk pár elé, nyomogattunk gombokat és drukkoltunk egymásnak. Így vicces élmény volt, de amikor a reggeliző hely felé menet, reggel 9-kor is ott ülnek az emberek a cigi szagú teremben, és nyomogatják a gombokat, az már egy kicsit lehangolóbb látvány…

Vegas közelében van a Hoover gát, amire mindenképpen érdemes pár órát szánni, ha az ember ott van a környéken. A harmincas években épült gáthoz annyi betont használtak fel, amiből meg lehetne építeni egy két sávos autópályát San Francisco és New York között… Arizona, Nevada és Kalifornia használja fel a termelt áramot és a felhalmozott vizet. A tározó tó szélén látszódik, hogy honnan indult a vízszint, tényleg félelmetes, hogy mennyit csökkent… Amúgy megdöbbentő, hogy a hatalmas sziklák közötti keskeny kanyonba felhúztak egy ilyen komoly beton és vezeték komplexumot…

Erre a napra volt betervezve a Grand Canyon is, de utána néztünk és sokkal több időt vett volna igénybe, mint gondoltuk, meg inkább Magdiékkal töltöttük az időt, tudván, hogy pár nap múlva úgyis visszatérünk Vegasba az IMEX kiállításra. Szóval kicsit később jön majd mégtöbb Vegas és mégtöbb sivatag, de előtte jön két nap csendes óceán és Dél-Kalifornia.