extraordinary together: Los Angelestől a Big Surig

De rég volt már a Grand Canyon… Túlzottan rabul ejtett a nyugati part kék óceánjával, hatalmas hullámaival és gyönyörű, színes városaival. De nézzük, mi történt, amióta visszatértünk Kaliforniába.

Barstow-ból egyenesen L.A. felé vettük az irányt. Long Beach-en (L.A.-től délre) volt szállásunk két éjszakára, így a terv szerint az első nap Los Angeles-é volt, majd a második nap jött a parti rész, Santa Monica és Venice Beach. Az eddig hallott beszámolók alapján nem vártunk túl sokat L.A.-től, így kicsit kétkedve, de Las Vegas után azért nagy lelkesedéssel vágtunk bele.

Mi mással is kezdhettük volna, mint a Hollywood felirat alapos tanulmányozásával. Neten rákerestünk és találtunk egy elég közeli és jó kilátó részt, de ami még sokkal jobb volt, hogy nagyon szép út vezetett oda. Tényleg megmosolyogtató (pozitív értelemben) akárhányszor meglátja az ember a feliratot a város bármely pontjáról. Bár nem egy ilyen PR fogásnak indult (hanem egy lakópark projekt Hollywoodland felirata volt eredetileg), de nagyon jól sült el. Ezek után a közeli Universal City-t látogattuk meg, de igazából csak az Universal földgömb miatt mentünk, hátha láthatjuk :-). Egyértelmű volt, hogy nem fogunk bemenni, annyira már megismertük a szokásokat, hogy tudtuk, nem pár dollár lenne a belépő (150 volt a legalapabb), na meg egy napból nem is gondoltunk erre több időt szánni, bármekkora filmrajongók is vagyunk. :-)

De a földgömb ott volt, ettünk Ben and Jerry’s-t és megvolt életünk első valet parkolása (amikor elviszik és visszahozzák az autódat). A szórakoztató parkon kívüli Universal City-t úgy kell elképzelni, mint egy szabadtéri plázaszerűséget. Itt láttunk Bubba Gump rákos éttermet először (tudjátok, Forest Gump halásztársaságának a neve), azt hittük, hogy itt ez egy külön, a filmre hajazó étterem, de mint kiderült az egész nyugati part tele van vele :-). Ezek után még mindig nem mentünk túl messze, ugyanis a Mulholland Drive eleje közel volt hozzánk. Tényleg gyönyörű házak vannak végig a szerpentin mentén, és nagyon szép a kilátás a városra. Ez amúgy egy kb. 50 mérföldes út, ami kivisz egész Santa Monica-ig, így biztos vannak olyan csöndesebb részei, ahol méglenyűgözőbb házak vannak. Innen már tényleg bevetettük magunkat a kvázi városba. Kvázi, ugyanis Los Angelesnek nem nagyon van belvárosa, inkább negyedei vannak. Mi a Hollywood Boulevard-dal kezdtünk, ahol van a híres Chinese Theater és a csillagok a járdán. Már a parkolás sem volt gyerekjáték, de utána

elég komoly pankrátor műsor ment a japán turistacsoportok között a különböző csillagoknál és lábnyomoknál a kínai mozinál. Ezen a részen Sid (a mozi tulajdonosa volt, itt volt az első nagy, Hollywood-i premier) emlékére hagytak kéz és lábnyomot a járdában Hollywood sztárjai. Nagyon hangulatos lenne, sokkal személyesebb, mint a csillagok, csak kicsit nehéz volt őket nézegetni a tömegben… Elég lehangoló volt az egész élmény a sok turistával, tömeggel és kissé lepukkant környékkel, az idő is kezdett késő lenni, így inkább Long Beach felé vettük az irányt, tudván hogy azért még tartogat szépségeket a város.

Itt érdemes egy külön részt szentelni Long Beach-i házigazdánknak. :-) Airbnb, ahol fizetni kell a szobáért, de mégiscsak egy másik ember otthonában laksz napokig, így elfogadod szó nélkül a körülményeket, szabályokat. Lara, a Long Beachi-i TreeHouse tulajdonosa nem hagyott sok nyitott kérdést. Komolyan, utoljára a fogamzásgátló tájékoztatóját kellett ennyire alaposan elolvasnom, 16 évesen… Tudom, én is tudok kényszeres lenni sok mindenben, sebész édesapám tanított egy-két dolgot a precizitásról, de ez mind lófasz Lara-hoz képest. :-) De a lakás jó volt, és legalább egyértelmű volt, hogy mit, mikor és hogyan használhatunk. :-) Long Beach. Imádtuk. Óceán parton van, de mégis nagyon élhető városnak tűnt, nem csak egy kis nyaraló településnek. Egészen jó kis sörfőzdét találtunk első este, ahol kóstoltunk sokfajta kézműves sört, és nagyon jó BBQ-t vacsiztunk, így másnap újult erővel indultunk neki ismét Los Angeles kérdéses csillogásának.

Amit még semmiképpen nem akartunk kihagyni a városból, az a Rodeo Drive. Hát, nem is igazán tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg. Sok, drága negyedben voltam már a világban, de ilyet még nem láttam… Nem csak a kirakatok és a közeg, hanem az épületek homlokzatai is a márkáról szólnak. Talán a Rodeo Drive a brand design csúcsa. Sokkal rövidebb az utcának ez a szakasza, mint az ember gondolná, de az utcát elhagyva a dombok felé a gondolat folytatódik, csak nem márkákat látsz, hanem otthonokat. Szóval ez tényleg nagy élmény mindenkinek, aki valaha is figyelmet szentelt a divatvilág nagy márkáinak. Rodeo Drive a Santa Monica Boulevardba fut bele, így nem volt nehéz döntenünk, hogy merre menjünk tovább.

Santa Monica az a tengerpart, amit minden 90-es években létező ember látott miközben piros fürdőruhás, nagymellű nők futnak a homokban. Ezt tudom, mert olvastam, de igazából ez önmagában egy szép tengerpart azokkal a kis őrházakkal. Nagyon hangulatossá teszi, hogy egy vidámparkkal megtelített móló felé sétál az ember. Még napsütés nélkül is abszolút boldogsággal töltött el az óceán hangja, a madarak, a homok és a szél. Azt hiszem ez az érzés az egyik kedvencem az egész útból. A következő város mindkettőnknek nagy izgalmat jelentett, hiszen Venice Beach utcáin játszódik a Californication sorozat, amit együtt néztünk és szerettünk. Ez a városrész egy mocsaras vidékre épült, tele kis csatornákkal, amiket azóta feltöltöttek, de egy kis részén meghagyták őket. Elképesztően hangulatos volt az egész, néhol láthatóan drága, de

néhol csak egyszerű barátságos házakkal, kis csónakokkal, látszódott az igazi élet és valamiféle nyugalmat árasztott. Ezek után mentünk ki a parti sétányra, amit az útikönyv úgy ír le, mint ahol pantomimesek és bűvészek sora szórakoztatja a nyüzsgő forgatagot. Ehhez képest (bár tudom, hogy már nem nyár közepe van és nem is 2000 elejét írunk, mint a könyv) ennél sokkal lehangolóbb látványt nyújtott. Lehet róla vitatkozni, hogy laza vagy lepukkant, engem valamiért nagyon lehúzott. Pedig nagyon jó kis sétány lenne, és ha csak az első 10 percben lett volna minden utcai ’művész’ árus csöves, lepukkant alkesz vagy drogos akkor az egy dolog, de egy órán keresztül kicsit sok volt. Viszont lehet, hogy csak az én hangulatommal nem stimmelt valami, mert Gergő szerette. De alapvetően ő sokkal jobban vonzódik az elmúlás látványához. Kétség kívül elképesztően jó falfestmények vannak; ez amúgy az egész nyugati partra vonatkozik San Francisco-ig, de itt volt a legtöbb. Nem győztük fotózni a jobbnál jobbakat, ide is nehéz volt választani. Innen már csak Long Beach volt az irány, a szeretett békés város, hogy másnap elinduljunk a Big Sur felé.

Nem akartunk sietni, ezért még a Big Sur előtt megaludtunk egyet Arroyo Grande kis városában, így

volt időnk megnézni Malibut (L.A.től északra) és Santa Barbara-t. Vasárnap volt, így elég nehéz volt megállnunk Malibuban egy tengerparton, de végül sikerült bejutnunk egy részre, ahol sor szörfös volt a vízben. Kicsit sétálgattunk a homokban, élveztük, hogy nem kell sietnünk. Végig az 1-es úton mentünk, ami amennyire csak lehet a tengerparton halad. Nehéz volt ellenállni a kísértésnek, és nem minden egyes pillanatban megállni és fotózni, de nekem aznap mégis Santa Barbara tetszett a legjobban. Itt már nem csak pálmafa jelentette a növényzetet; minden burjánzott, még így, október közepén is. Virágok, pálmák, zöld fák, óceán, szél és napsütés, talán ennél több nem is kell… Csak még valamit enni… De jééé, pont Harbor and Seafish Festival van a kikötőben!! Szeretem Santa Barbara-t! A fesztiváli kirakodóvásár hangulatában azonnal lecsaptunk két napszemüvegre és egy halas taco-ra meg egy sushi tálra. Sajnos mivel már délután volt így a tengerisünről és osztrigáról lemaradtunk, de így is szép zárása volt a napnak, és kipihenve indulhattunk el másnap a Big Sur kék óceánpartja felé…

Videókért és további fényképekért katt: